Otthon Part 1.

A friss házaspár Tesóékkal

Végre rászántam magam/ végre van egy kis időm írni. A tegnapi sűrű és pompás nap után ma meglehetősen szomorkás idő van, így valószínű a mai kirándulás Barbarával elmarad. Azt terveztük, hogy a Riffelsee-ig felmegyünk - az a kedvenc tava itt a környéken, és gondolom jó időben még egyszer idén meg akarta látogatni -, de a tegnapi hosszúra nyúlt magyar csajos est és 20 km-es futása után gondolom jól kidőlt, mert még most sem ébredt fel :) (8:25).

De a mostani hétvégéről és hétről később mesélek, mert még tartozok az otthoni eseményekkel.

Násznép nappal szemben

Szóval, péntek este vonatra pattantam, miután egyik kollégám levitt Visp-be kocsival, így egy órával előbb Zsuzsáéknál voltam. Nem is bánták, mert Gábort is készíteni kellett, mert ő is aznap repült Brazíliába, mint én haza. Szombat reggel hajnalok hajnalán ismét elindultam - Zsuzsáéknak mindent nagyon szépen köszönök, mert folyamatosan hoznak, visznek az állomásra. 9 órakor már Pesten is voltam. Haza, pakolászás, aztán indulhatunk is le Veszprémbe, Lívi és Balázs esküvőjére. Volt két potyautasunk, Tesó meg Dávid. :) Odaértünk, villámgyorsan díszfelszerelésbe vágtuk magunkat, aztán indulhat is a menet. Polgári esküvő, majd templomi következett. A templom előtt készült csoportképnél (lásd: kép) a nappal szemben álltunk, úgyhogy komoly kihívás volt nem lecsukott szemmel a kamerába nézni. :)

Vissza a hotelbe, ahol nemcsak a vendégek voltak elszállásolva, hanem az éttermi részben folytatódott a lagzi. Egy kis pezsgő és pogácsa, kezdésként, majd bementünk, és megkezdték a vacsit. Nagyon finom volt minden, nagyon szép volt minden, el sem tudom képzelni, mennyi munka állhat ennek a megszervezésében.

Volt minden ami kell, zene, buli, nyitótánc a fiatal házaspártól, menyasszonyi torta, képvetítés, menyasszonytánc, majd éjfélkor töltött káposzta.

Én kidőltem 3-kor, hajnali 4-es kelés után, de a többiek még nyomták a bulit hajnali 5-ig.

Reggel egy gyors és szerény reggeli után elbúcsúzkodtunk, majd autóba pattantunk és irány Trogir, nyaralásféleképp, mert az idén már megint elmaradt. De nem panaszkodok, volt helyette más utazás, kirándulás, csak a pancsolás, napozás már kezd kissé hiányozni. :)

Előtte beugrottunk Dombóvárra a búvár cuccokért, utólag teljesen feleslegesen. Mivel otthon mindig akad valami teendő, a tervezettnél sokkal később tudtunk csak elindulni. Este 9-re értünk Trogirba.

Út közben persze mindig eszembe jutott valami, mit hagytam Pesten, többek között az egyetlen nemzetközileg használható lejárt bankkártyám helyett az újat :D. Sebaj, megoldjuk.Viru fizet, én meg számolom, mennyivel lógok neki. :D

Félúton az autópálya felé még egy égőcserére is meg kellett állnunk, különben a határon nem engednek át minket. Jel volt, hogy ne menjetek, de hát mi nem hallgattunk rá. :D

Este még átugrottunk Perge Pistiékkel találkozni, mert ők is pont Trogir mellett nyaraltak, és másnap utaztak haza. Vicces, hogy a volt szomszéddal Horvátországban futunk össze. :)

Másnap már kezdődtek a bajok. Én még egész jól elvoltam, csak a hasam volt kissé furcsa, de Viru egész nap a hányingerrel küzdött és nem is evett semmit. Estére jól belázasodott szegénykém. Ápolgattam, amennyire lehet gyógyszer és házi pálesz nélkül :D. Éjszakára már hellyel-közzel rendbejött.....mire én romokban hevertem. Hát meg kell hagynom, rég voltam ennyire pocsékul, de nem részletezem. Aztán másfél nap alatt én is nagyjából leküzdöttem a kórt, de még egy hétig úgy voltunk minden evés után, hogy jobb lett volna, ha semmit nem eszünk. :) Szerdán az idő is szép volt, már lábra is tudtam állni, így elmentünk egy szép kis öbölbe fürödni, napozni. Majd haza, átöltöztés, egy kis séta Trogirban és vacsora. Pont jókor ültünk be, mert pont leszakadt az ég. Este 11 fele tudtunk hazamenni, mert az eső nem akart elállni. Majd megkegyelmezett nekünk egy órácskára, úgyhogy mindenki hazafutott, majd újra rázendített és folytatta másnap délutánig. Az eddigi csodaszép szeptemberi horvát időjárásnak ezen a héten sajna nyoma sem volt. Csütörtökön javarészt semmit nem tudtunk csinálni az időjárás miatt, pénteken meg már mennünk kellett haza. Hát most így jártunk. Nem baj, legközelebb jobb lesz (reméljük).

Hazafele tettünk egy kis kerülőt, elmentünk Slunj-ba. Szép kis várocska, nem messze a Plitvicei-tavaktól. Apró vízesések csordogálnak össze egy patakba, mindezt egy kis szigeten, a házak alatt kivitelezve (lásd: kép).

A hétvégén Dombóváron voltunk. Szombat délelőtti tortasütés után (Zsuzsának, Viru anyukájának sütöttem egy áfonyás sajttortát) délután felköszöntöttük szülinapja alkalmából. Addigra tesó is megérkezett vonattal, és este családi vacsora a Szicíliában. A vasárnap is hasonlóan jól telt. A tervezett tengerpartos futásom sajnos elmaradt, több okból kifolyólag.

1: nem bírtam 2 napig a lábamra állni, így igencsak nehéz futni :D

2: a part azon a szakaszon nem igazán volt megközelíthető, az út meg nagyon forgalmas volt.

Legközelebb kis halász faluba megyünk, ott majd lehet a parton futni. :) Már nagyon ki szeretném próbálni.

Jah, azt kihagytam, hogy a reptér igazából Trogirhoz közelebb van, mint Splithez, úgyhogy egész nap repkedtek feledtünk a gépek, a másik pedig, hogy az öbölben egy olajfúró állomást vagy mit építettek, ami a az Unesco-s látványba kissé belerondított :D (lásd kép). De azon felül minden nagyon szép volt. :)

Na de visszatérve a futásra. Trogir helyett tettem egy kört Újdombóváron. Kipróbáltam az újonnan vásárolt trailcipőmet, ami még az össze-vissza dülöngélő betonjárdán is megállta a helyét. :) Akkor az erdei úton is jó lesz, szuper. :)

Rájöttem, ha megkerülöm egész Újdombóvárt, akkor se tudok 5-6 km-nél többet futni, úgyhogy legközelebb kifutok Gunarasig meg vissza. :)

Ebédre átjöttek Viruék, együtt racletteztünk a teraszon, a még svájcban vásárolt sajtiból készítve. Nagy sikere volt, majdnem mindent elpusztítottunk egy szálig. :) (Most láttam a Migros-ban amúyg fél korong raclette sajtot, szerintem van vagy 2 kg és 14 Chf-ra le volt értékelve :D). Este visszamentünk Pestre. Viru rábeszélt, hogy megmutat nekem egy kézműves sörös helyet (igazából elkísértem, mert hát tudjátok, mennyire vagyok én  sörös), a neve Élesztő. Előtte ettünk egy gyrost, mert Pesten nem lehet úgy eltölteni egy hetet, hogy az ember ne egyen egy jó gyrost (bár ez épp sajnos nem volt annyira jó, mitn szokott lenni). Aztán megittunk egy pohár sört, én is megkóstoltam valami meggyeset. Majd felugrottunk Tesóékhoz. Náluk volt épp Balázs és Lívi, hoztak az esküvőről megmaradt borokból. Mondjuk mi a borra rá se tudtunk nézni, de a beszélgetés nagyon jó volt. Remélem lesz még rá alkalmunk. :)

Sztori:

folyt. köv.