Verona

Sajttál

Metségemre legyen, hogy miért nem írtam idáig: ugyan hétfőn nem dolgoztam, de keddtől - péntekig azt a 8,5 óra lemaradásomat behoztam. A csúcspont a csütörtök este volt, amikor fél 10 körül értem haza a munkából. Akkor sem voltam kész, csak már nem bírtam tovább koncentrálni. Csütörtökön délután kértek tőlem olyan változtatásokat, amit másnapra meg kellett rajzolnom. Sikerült úgy kicentiznem időben, hogy éppen kinyomtattam mindent, pont belépett a megrendelő. A papír még meleg volt a nyomtatástól. :D

De erről az építkezéseknél bővebben írok.

Cappuccino az operaház mellett

Az előző hétvége viszont igen kellemesen telt. Öt hét után - eddigi leghosszabb idő külön - végre találkoztunk Viruval, és együtt töltöttünk Jos társaságában 3-3,5 napot. :) Megfűztem őket, hogy jöjjenek el pénteken, én mek kiveszem a hétfőt szabinak. Nem bántuk meg. :)

A szokásos városnézős tempómból beláttam, hogy le kell faragnom, de nem is volt baj. Mert a lényeg igazából az volt, hogy együtt legyünk, az meg csak ráadás volt, hogy egy csodaszép olasz városban, amit közben feltérképezünk. 

Verona este

Látkép a folyópartról

Pénteken este bementünk a városközpontba sétálni. Eszméletlen, hogy mennyi ember hömpölyög a belváros utcáin, és szinte mind olaszok, ottaniak, illetve oalsz turisták. Az éttermek tele vannak, sok helyre fogallás nélkül be sem lehetett ülni. Egy nagy kör séta után beültünk borozgatni a 3. vagy 4. helyre, ahova épp befértünk. Sajttálat majszoltunk, aztán a fiúk megéheztek, és végül ettek rendes főtt kaját. A sajttál nagyon gourmé volt - lásd: kép. Gránátalma bogyók, lekvárok, valami borzalmas befőttszerűség, olyan mint a koktélcseresznye, csak szerintem barackból, enyhén csípős, meg mintha fokhagymás és olajos lenne, és mellette borzalmasan édes, mézes-mázos. Nem tudom, ebben mit szeretnek, de a többi jó volt :) Aki Verona környékén jár, annak mindenképp ajánlom a helyi vörösborokat, mert nagyon finomak. Három van, ebből kettővel elég baráti áron lehet ismerkedni (boltban 4-14 Eur, étteremben 15-20 Eur), ez a Bardolino és a Valpolicella. Ennek is vannak különböző fokozatai, ebből a classico az alap darab. Van még egy, az Amarone, ami elég ritka, és annál drágább. A boltban találtunk összesen 1 vagy 2 fajtát, 25-30 Euroért, étteremben pedig 45-50 Euro volt. Hát na erre mit mondjak, ennyire még nem vagyok svájci felfogású. :)

mi :)

Szombaton nagy városnézős sétára mentünk, vasárnap, mivel esősre fordult az idő, csak este mentünk be a központba. A városnézés mellett igyekeztük átélni az olasz mentalitású hétvégének a menetét. Egy kis városnézés, egy kis shopping, egy pohár italra beülünk és beszélgetünk, megint egy kis séta, na egy cappuccinot csak meg iszunk, de azért sétáljunk tovább, ohh, hát olasz fagyit enni kell, közben nézzük meg a várat....és így tovább. Hihetetlen divatja van egy bizonyos italnak, nemcsak Olaszországban, hanem Svájcban is. Aperol Spriz-nek hívják. Ha az ember elsétál egy bár mellett, az ott ülők 80%-a ezt issza. A maradék 20% megoszlik a boron és a cappuccinon. Nekem bejön ez az ital, kissé kesernyés, kissé édes, narancsos ízvilág. Prosecco, Aperol - ami egy narancslikőr - szóda, jég, narancskarika. A végeredmény egy narancssárgában pompázó ital borospohárban. :)

Viru, a lesifotós :)

Természetesen a pizza nem maradhatott ki a palettából, a tésztás körnél én egy eredeti olasz készítésű rizottóra váltottam. :) Nem bántam meg.

Hétfőn szakadt az eső, úgyhogy nem sok mindenre volt lehetőségünk, de összességében minden nagyon szép és jó volt. Ha tehetitek, egyszer menjetek el Veronába. :) Nagyon hangulatos. Képeket még fogok feltenni, de a legtermékenyebb szombati napon Jos szuper masináját vittük magunkkal, úgyhogy még várok a képekre.