Költözés - karácsonyi vacsora

Megint elmaradt a szombati post, mert ismét költözés tarkította a hétvégémet. Ezúttal a sajátom. :)

A hét kedden indult be igazán, amikor kimentem az építkezésre a szokásos hölgy társaságommal és az elektromos tervezőkkel. Mázlim volt, hogy nem volt - 10 fok, mert akkor fél órát is nehezen bírtam volna ki, vagy be kellett volna vetnem a melegító párnákat cipőbe, kesztyűbe. De 0 fok körül mozgott a hőmérséklet és ráadásul sütött a nap, úgyhogy nem volt gond. Szerencsémre, mert 2,5 órán keresztül tárgyaltuk át, melyik kapcsoló hova kerül, hol lesz rejtett led világítás, stb.

Marie Christine ráadásul a végefele majdnem szívrohamot kapott, mert a legnagyobb konyha rendelésekor nem vette figyelembe, hogy egy gerenda belóg fölé, és hülyén nézne ki, ha olyan magas maradna, mint most. Visszatérve az irodába szerencsére orvosolni tudtuk a helyzetet. Nem is ártott, mert remegett az idegességtől. A megkönnyebülés után, kitartó segítségnyújtásomért cserébe kaptam egy egy órás, teljes testmasszázst a Hotel Europe-ban. Ráadásul próbababa voltam, mert egy újfajta technikát próbáltak ki rajtam. Nem bántam, nagyon jólesett, el tudnék minden héten viselni egy ilyet. Pláne most a költözködés után. :)

Aztán csütörtök este elvileg fél 5-től céges karácsonyi eszem-iszom a Hotel Europe-ban. Barbarával mi hazaugrottunk előtte kicsit kicsinosítani magunkat. 5 körül értünk oda. Nem késtünk el, mert rajtunk kívül két ember érkezett időben. A java társaság 6 és fél 7 között esett be, de gyorsan behozták a lemaradásukat az italok terén. :) Barbara a szokásos tempójában (1 rosé kis fröccs/3 óra), én egy kicsivel megelőzve. Hozzáteszem, nekem nem is ártott, mert kissé feszélyezett voltam, szükségem is volt rá. :)

A vacsora nagyon finom és különleges volt. Amikor kitették a menüt, hogy 5 fogás, azt gondoltam, hogy "te jó ég, még salátát se lett volna szabad ebédelnem?!". De aztán kiderült, hogy a főfogáson kívül mindegyik egy-egy ínyenc falat, úgyhogy végül sikerült vele megbirkózni. Sajnos csak kettőről, és sajnos csak telefonnal csináltam fotót, de talán visszaad valamit a színvonalból.

A vacsora inkább a beszélgetésről és a jó társaságról szólt, mint az evésről, de ezt nem is bánom. Nagyon jó volt a munkatársakkal hétköznapi dolgokról is beszélgetni, egymást kicsit jobban megismerni. Nem bánnám, ha gyakrabban lenne ilyen. Mindenki mindenkinek mindent megköszönt, mi a rugalmasságot, a főnökök az odaadó munkát. Hozzá kell tennem, tényleg nagyon klassz kis csapat gyűlt össze. Okos, rendes, jófej emberek. :)

Pénteken senki se vitte túlzásba a munkát meg a korán kelést, mivel a csütörtök este kissé hosszúra nyúlt (persze kinek mennyire). Én is fél 4 körül leléptem, egy órával megkurtítva a munkaidő. Aztán este már pakolás, mert másnap költöznöm kell.

Reggel még felmentem Kittihez táskákért, mert  nem volt elég, amibe pakolni tudtam. Azért nem panaszkodhatok, nekem is van cuccom, bár a kiköltözős mennyiséget a csajoktól örökölt ruhák, az egy-két sportcucc, egy-két könyv/itteni iratok és a maradék spájz bővítette. Taxival felvitettem a cuccokat, Barbara segített felvonszolni a másodikra, majd a legfontosabbakat elkezdtem kipakolni. Visszavittem a táskákat Kittinek, egy kávé, hogy el ne aludjak fél úton, és vissza a régi lakásba kitakarítani A-tól Z-ig. Egy kis csellel fél 9-kor végeztem, és még a maradék cuccal, mint a málhás szamár mentem vissza az új szállásomra.

Zuhany, átöltözés, és tali a csajokkal, mert megbeszéltük, hogy beülünk vacsizni. Nem is bántam, mert még bevásárolni és főzni sem erőm, se időm nem lett volna.

Vacsora után lenéztünk az étterem bár részébe, ahol kiderült, hogy az egyik megbízó, aki az ejtőernyőzés mellett szaxofonozással színesíti mindennapjait, még hozzá egy 3 főből álló férfi bandában. Kellemes meglepetés volt. :D Fél 1 körül mi Barbarával feladtuk, hazamentünk aludni, immáron egy helyre, csak én ideiglenesen, két emelettel feljebb. Ja, mert azt nem mondtam, hogy ahol Barbara lakik, van egy szinte mindig üresen álló stúdió, ahova ideiglenesen két hétre költöztem be, mivel Kálmán már itt lesz keddtől, Barbara meg még itt van Karácsonyig, így egy harmadik helyen kell átvészelnem a köztes időszakot. :)

Karácsonykor pedig leköltözök Barbara lakásába.

A vasárnap semmi extra a sok alváson és a bevásárláson kívül. Szívesen felmentem volna Barbarával és Szandrával a Gornergratra, de energiám semmi nem volt hozzá. Még jó is, mert kiderült, egészen Zermattig gyalogoltak vissza, ami lefele annyira nem gáz, de sok idő, és azért csak 15 km meg 1,5 km szintkülönbség na. De képeket elnézve irigykedek kicsit. :) De sebaj, pénteken érkezik Viru drága - jajj, de nagyon hiányzol már - és szombaton ha minden igaz, megyünk síelni! :D Na, megint nem szombaton fogok bejegyzést írni, de hétfőn várhatjátok az élménybeszámolót. :) Utána meg repülünk együtt haza. Csokit, sajtot nem felejtettem el, ami befér, azt visszük! Csók a családnak! :)