Sínap

Andreas, Hans-Jörg, Arno, Hänggi
(mindig balról jobbra; utolsó 3 a 3 főnök)

Andreas, Alexander

Hol is kezdjem...a hét az átlagosnál nyugisabb volt, "csak" az apartmanházzal akadtak teendőim. Kedden odajön hozzám Elizabeth az új szerződésemmel, hogy az engedélyemet meg tudjam hosszabbítani, és nyom 3 puszit az arcomra szülinapom alkalmából (benne van a szerződésben a születési dátum). A többiek is kaptak az alkalmon, és szintén felköszöntöttek. :) A jó kezdés után kimentem az építkezésre, mert pár dolgot Uelivel át kellett néznünk a helyszínen. Pont a "Bausitzung" végére értem oda, de nem baj, mert a múltkori kötekedős krapek legalább látta, hogy igen is, nem csak az irodában ülök, hanem hetente egyszer legalább kimegyek az építkezésre. A nap további része átlagosan telt, majd este fél 6-6 fele Andreas megkérdezi: "Van kedved megnyitni a pezsgőt, amit kaptunk múltkor? Koccintunk az egészségedre." Ok, miért ne. :) Szóval Hänggi, Franziska, Andreas, Daniel meg én megbontottunk egy üveg pezsgőt, és koccintottunk. Mindenki konstatálta, hogy ejj, de fiatal vagyok, ez jólesett nagyon. :) De persze ha ezek az emberek elkezdenek inni, nem állnak meg egy üvegnél, így felbontották a másik üveget is. Szerencsére itt befejeződött az ivászat, mindenki ment haza a maga dolgára.

Herr Maestro (Ueli)

Csütörtök este. Hát kell inni egy aperot a sínap előtt, meg hát még mindig szülinapom van, nem? :D Tervek szerint csak a 3. üveg peszgőt akarták elpusztítani, mondván, hogy másnap fittnek kell lennünk a síelés miatt. Így gondoltam, ez jó alkalom arra, hogy bevigyek egy fél üveg pálinkát a jómadaraknak, hogy meg tudják kóstoltatni, milyen a magyar verzió. Mit ne mondjak, fintorogtak rendesen. :D Ja, és ami a szokásokban különbözik: a svájciak a schnapsot evés után isszák, vagy a kávé mellé, vagy belekeverve. Én meg mondtam, hogy mi a pálinkát, mint étvágygerjesztőt használjuk, így azzal nyitjuk a sort. Áhhh, nem azt ők nem tudják megcsinálni. Pezsgőről volt szó, mégis vörösbort nyitottak ki. Ajjajjj, de abból van több is. Egész pontosan 5. Volt. Mert mindet megitták. Én a első kettő üvegnél beszálltam egy-egy kisebb pohárral, majd feladtam a versenyt. Ezek után már csak a poharat tartottam a kezemben, és egy-egy óvatlan pillanatban cselesen átlöttyintettem valamelyik kolléga poharába az én vörösboromat, mert hiába tiltakozik az ember, hogy nem akar többet inni, csak töltik, töltik...De attól még hogy kitöltik, meg lehet oldani azt máshogy is. Így is tettem. Mert ezt a tempót nem is akarom, és nem is tudom tartani. (Még hogy a magyarok iszákosak?!). Végül hajnali fél 1-kor sikerült őket rávenni, hogy talááán most máááár téééényleg haza kéne menni. :D

Arno, Benito, Hänggi ebéd közben

Ezek után nem kell ecsetelnem, hogy a sínapon nem igazán voltunk fittek, mint ahogy elterveztük. :)  Hänggi meg Daniel alapból később csatlakozott, Franziska Benitoval csak az ebédre jöttek fel, mert egyikőjük sem síelhet (baleset miatt). Síelős csapat pedig a következőképp nézett ki:

HJ, Ueli, Franziska, Andreas

Hansjörg, paralimpikon győztes szlalom síelésben, Salt Lake Ctiy-ben, Arno, sítanár, Ueli, szintén sítréner (azt hiszem junior versenyzőket edz), Hänggi, aki előbb tudott síelni, mint járni, Alexander, a legfiatalabb gyakornok (~17), aki pályán kívül ugrabugrál, meg hátrafele síel, mert előrefele már unalmas :D, Andreas és én. :D Andreas sem profi még, de ő is jól síel. Ő 2-3 éve kezdte el a síelést, amikor visszaköltözött Szicíliából Zermattba, én meg most. 1,5 év előnye még mindig van. Szóval ja, mindig én voltam az utolsó. :D De nagyon figyelmesek, mert többször megálltak, hogy ne veszítsük el egymást. Vagyis hogy ők engem ne. :D Ueli adott egy-két ingyen órát, hogy végre ne zikk zakkban síeljek, hanem ívekben :D, a nap végére már ment is.

Afterparty: Hänggi, Arno, Daniel, Andreas,
 es Ueli rágcsálja a chipset a jobb sarokban :D

2-kor ültünk be az Adlerbe ebédelni. Pont jókor, mert az idő addig szép volt, utána már szinte semmi árnyékot nem lehetett látni. A kaja finom volt, képek jönnek a szöveg után, meg csoportfotók is. A borivászat továbbra is a csütörtök esti tempóban folytatódott, még hozzá a betermelt mennyiség így alakult a nap előrehaladtával: délelőtt 5-en későbbiekben 8-an pusztítottak el 4 üveg fehérbort, majd 2 db 3l-es magnumot, majd még 1 üveg vörösbort, majd miután lesíeltek Zermattba, elkezdtek sörözni (gondolom 3-4 fejenként), majd vacsorához ismét két üveg vörösbor, már csak 4 főre szétosztva. :D Én az Adlerből a többi nem síelővel vonattal mentem vissza a faluba. És a vonatállomásig motorsszánkóval mentünk vissza (az Adler egy kék pálya mentén van félúton, és este 5-kor már nem mennek a felvonók). Franziska az elülső kosárban ült, Benito, Hansjörg a sofőr mögött, én meg hátul az utánfutón :D. Próbáljátok ki egyszer, nagyon jó! :) Leérve még egy italra beültünk így 4-esben, majd mindenki haza. Már épp otthon vagyok, készülődök zuhanyozni, erre jön egy sms. "Na mi van, már hazamentetek?" "Igen, épp most értem haza." "Nincs kedved még csatlakozni? Itt vagyunk a Hotel Hemizeusban." "De, ha nem kötelező alkoholt innom." "Nem." "Ok, megyek." :)

Így még beültem a lesíelős csapattal beszélgetni a Hotelbe, ami kiderült, hogy Hänggi feleségének a tesójáé, vagy ő menedzseli, nem tudom pontosan, a hotelhez csinált egy wellness bővítést az iroda pár éve, Andreas meg Ueli dolgoztak együtt ezen a projekten, és ráadásképp kiderült, hogy itt dolgozik Éva, aki szintén magyar. Barbara már ismeri, én most találkoztam vele először. Vacsoránál egy előételt legalább kérnem kellett, beadtam a derekam, és megkóstoltam, milyen a scarpaccio. Jön kép is. :)

Sok beszélgetés és nevetés után 11-kor hazamentem.

A hét végeredménye pedig ezek után:

- egész jól kezdem érteni a dialektust

- nagyon húzós, de izgalmas év elé nézünk

- szeretnék, ha itt maradnék, nem csak még egy évig

- fantasztikus egy csapat a mostani, mind emberileg, mind munka szempontjából

- és a gyomromat pihentetem az elkövetkezendő 1-2 hétben. :D

És most a képek :) Szép hétvégét mindenkinek. :)

A menü: narancsos, rákos saláta tökmaggal

Gombás, paprikás pörköltféleség tésztával

 

Tiramisu