Újévi vegyesrázott

Az új Vakvarjú a 13. kerültben -
ajánlom figyelmetekbe

Már eltelt két hét, mióta visszajöttem, mégsem sikerült teljes egészében visszaállni a normális kerékvágásba. Közrejátszott, hogy az első héten alig lézengtünk páran az irodában, a második hét második felében pedig a főnököm lebetegedett.

Úgyhogy szépen rajzolgatom, fejlesztgetem, tervezgetem a "házikómat" (több mint 3000 m2-es :D), de jövő héttől indul be igazán, amikor a megrendelővel is tudunk egyeztetni. Addig élvezem a nyugit, utána úgyse nagyon lesz benne részem. :) Nem, mintha nem szeretném a pörgést, de most jó volt kicsit takarékra venni.

A takarékon való működést olyan sikeresen véghez vittem a karácsonyi két hétben, hogy már vártam ismét a síelést, a mozgást, az igazán effektív napokat. De nagyon jó volt otthon lenni Veletek, majdnem mindenkivel sikerült találkoznom, akivel szerettem volna, mellé aludtunk napi 10 órákat, és volt, hogy ki se dugtuk az orrunkat a lakásból (január 1.).

Családi vacsora színház előtt - vicces, hogy ötünknek itallal,
 desszerttel együtt került annyiba a vacsora,
mint itt Zermattban egy normálisabb étteremben, egymagamra

Persze attól még eseménydús volt ez a két hét. Voltak fent anyáék Pesten, együtt elmentünk vacsorázni (Vakvarjú), majd egy Experidance előadást néztünk meg. Aztán együtt haza, otthon karácsonyozás. Másnap nagy családi ebéd nálunk, majd sütizés Viruéknál. Még Kisvárdára is eljutottunk, igaz csak kisebb létszámban.

"A" somlói galuska - nem mazsolával :)

A képeket már az új csilli-villi Nikon kamerámmal lőttük Viruval közösen. Valószínű a beállítások még nem tökéletesek, épp akkor próbálgattuk. Viru vett hozzá még amerikában karácsonyi ajándékként egy külső vakut, meg egy távvezérlőt, szóval már majdnem teljes a felszerelés. Végre megörültem, hogy felmehetek az új kamerával, a "kész" hotelbe, amit Karácsony előtt adtunk át, hogy szép képeket csináljak. De valami nem stimmel... Ott szerencsétlenkedtem a fényképezővel, már megremegett a magamba vetett hit, hogy ennyire hülye lennék, hogy hirtelen elfelejtettem, hogy kell jól beállítani a gépet, de nem. Kiderült, hogy a csilli-villi drága, vadonatúj objektívvel van valami hiba. Jaj, de jó. Küldhetem vissza a szervizbe. Hurrá. Szóval most megint kamera nélkül vagyok. Várom, hogy megjavítsák. A postai feladás előtt meg ráadásul elfelejtettem levenni róla az UV lencsét, de valószínűleg itt Svájcban ezzel nem lesz gond, hogy összekarcolják, vagy "elfelejtik" visszaküldeni. :) Szóval most türelmesen várok, hogy visszakapjam a szuper kis objektívemet.

Karácsonyi hangulat Horváthéknál :)

Pedig ma pont tudtam volna szép havas képeket csinálni, mert végre megérkezett a hó. Yupppi! Szegény zermattiak már annyira aggódtak, hogy nem lesz egy szem hó sem, mert nem jellemző a fekete Karácsony Zermattra, de idén az volt. De ma, ma csak úgy szakad. Holle anyó felkelt téli álmából és most rázza rendesen a dunnáját. :) Nem baj, jöjjön csak, a havas út jobb mint a jeges, és a friss havas piste is sokkal élvezetesebb. :)

Az én anyukám saját készítésű
mézeskalács házikója

 Holnap megyünk is síelni Kálmánnal, meg az új (nekem új, mert használt amúgy) szuper sílécemmel. :) Múlt hétvégén sikerült egy Völkl RTM 77-eset magamévá tenni, még hozzá elég jutányos áron. Egy éves léc, nagyon jó állapotban, újonnan olyan 8-900 frankért vesztegetik, mint itt az összes kikölcsönözhető sílécet, és most sikerült a töredékéért megvennem. Kék/fekete színű a léc, olyan kék, mint a hátizsákom, a gatyám meg pink, a kabátom meg fekete, szóval már lassan olyan színekben pompázok, mint itt a helyiek (szerintem ők azt a stratégiát találják a legjobbnak, hogy minél több szín van rajtad, annál jobban észrevehető vagy a pályán :)), már csak úgy kéne tudnom síelni. Na, azt azért nem ilyen könnyű megszerezni, mint a cókmókokat a síeléshez, de lassacskán csak fejlődök én is. Ezzel a léccel meg pláne. :)

Most pedig jön egy kis takarítás, egy kis bevásárlás a szakadó hóesésben. :) Jaj de szép! :)

Ebéd nálunk

Vacsi Viruéknál

Jos szülinap a törzshelyen, a Chiliben

A síléc :) Na milyen? ;)