Zermatt vs. Tirol

Tudom, fene a körmömet, hogy megint nem írtam sokáig. A hétvégék, sőt most a hétköznapok is kicsit sűrűek lettek. Még pedig a következők miatt:

De először is, a legfontosabb hír: az új, nagyon drága, féltve rakosgatott objektívemet visszakaptam, megjavították. Még szerencse, hogy Svájcban nem szokás lopni, meg általában vigyáznak a másik ember cuccaira, mert csak úgy le volt téve az ajtóm előtti cipős szekrényre a doboz. Benne pedig a rajta felejtett UV lencsém, nemcsak hogy sértetlenül, de még aprólékosan letisztogatva érkezett vissza.

A január vége amúgy munka és aktivitás szempontjából is felpörgött. Természetesen a hotelbővítés, aminek a terveit két hétig egész nyugodtan tovább tudtam volna rajzolni, ha a megrendelő velem is megbeszélte volna, hogy mit szeretne, de nem tette, így az lett belőle, hogy az ausztriai kiruccanás előtt két nappal betoppant, hogy ő mégis csak az úszómedencét, meg az egész pereputtyot egy szinttel lejjebb szeretné tenni......hadd ne mondjam, hogy köpni-nyelni nem tudtam hirtelenjében. Már egy éve rajzolom a terveit, hogy előkészítsem az áprilisban beinduló építkezés monstrumot, és amikor már a részletterveket kéne rajzolnom, kitalálja ezt...másnap gyorsan modellezzem persze át az egészet, naná, hogy az egész egy küzdelmes dzsungelharccá fokozódott, amiben jócskán csak elvéreztem. Indulás előtti este a félkész tervekkel, és egy lista kérdéssel váltam el a főnöktől. Szegény Barbarának kellett péntekre befejeznie, mert persze akkor, amikor 3 napra elmegyek, akkor azonnal és minden kell....jah, mondhatnám, csak a szokásos. :D

Szegény, ő is küszködött vele egy sort, mire hétfőn bejön a megbízó és közli, jah, az előző verzió mégis csak jobb, úgyhogy ez kuka...what?! Miért ilyenkor kell elcseszni egy hetet ilyenekkel és miért nem lehetett volna ezt egy évvel ezelőtt letisztázni? Ezzel a húzásával egy heti munkánk ment a kukába, és foytathattam a régi tervet, persze az ezernyi új módosítással.

Nem lesz könnyű évem, mert nem mondanám a legrugalmasabb építtetőnek. Mellesleg ha valami borzalmas, én hiába rágom a számat, csak akkor hiszi el, ha az egyik főnök is elmondja neki. Ez van. Nem tudom miért van, azért mert nő vagyok, azért mert fiatal, azért mert külföldi, vagy egyszerűen csak azért, mert a főnök miatt csináltatja velünk a terveket, nem pedig miattam.

Na, szóval ezzel teltek az utolsó hétköznapjaim tömören. Ami érdekesebb, hogy most hétvégén Boldizsárék féle társasággal, összesen 11-en egybegyűltünk, hogy együtt töltsük a hosszú hétvégét Ehrwaldban, Tirolban, mellette síeljünk, együnk, igyunk, de ami a legfontosabb, egymás társaságában. Nem mindig jól viseltem őszintén be kell vallanom, hogy a társaság nem minden tagja olyan rendszerető, nem feltétlen szereti annyira a könnyebb ételeket, meg azt sem annyira, hogy ha már síelni mentünk, akkor dél előtt elinduljunk síelni, utólag is elnézést kérek, ha néha idegesítő voltam. De ezen felül amúgy szuper volt. Jókat beszélgettünk, mi Viruval elég sokat síeltünk, ettem gőzgombócot :), szaunáztunk, jacuzziztunk, stb. Előtte amúgy ráhangolódásképp Viru meg Jos kijöttek hozzám pénteken, hétvégén síeltünk, Jost tanítgatta Kálmán síelni, aztán szerdán közösen gurultunk át négy keréken Ehrwaldba.
Remélem a héten megkapom a képeket, videókat, és akkor teszek fel belőlük párat a szemléltetés végett. :)

Amúgy nem igaz, hogy Zermatton kívül bárhova megyek síelni, csalódás lesz. Nyilván nagy valószínűséggel nem lesz olyan gigantikus, egybefüggő pályarendszer mint itt, de élveztük a pályákat, szépek voltak, jól voltak kialakítva, mialatt ott voltnuk, esett 40 centi hó, ezzel se volt gond :), és az árak, főleg ezzel az euro/frank árfolyammal meg naggggyon kedvezőek voltak. Mialatt itt iszok egy Baileys-es kávét, abból Ausztriában ketten ettünk egy hatalmas tál levest, meg schnapsos kávét. :) Hát valamit valamiért.

Pénteken amúgy megyünk a csaj munkatársakkal Archicad továbbképzésre, hétvégét itt tölti Barbara, úgyhogy vagy megyünk közösen síelni, vagy ha még nem szabad neki, akkor feljön az egyik Hüttébe egy jó kis Apfelstrudelt enni. :)
Mindeközben esténként igyekszem a pénzügyeimet átgondolni, lakásokat keresgélni, tervezni a hazautakat, tervezni az esküvős napokat, hogy hogyan tudok egyikről a másikra teleportálni, meg még németezni is kéne, meg angolozni is, meg a blogot írni, meg a meg a meg a..... :) Meg saját magamat utolérni. Amilyen lökött vagyok, sose fogom, de abban biztosak lehettek, hogy egyedül sem unatkozok esténként. :)

És már hopp, megint este 11 van. El is búcsúzok. Puszi Nektek, hétvégén jönnek a képek!