Még élek...

Jelentem még élek. Az eltűnésem oka nemcsak egy hétnyi otthonlét, közben dolgozás, rohangálás lakások után, illetve esküvőkre az ország egyik pontjából a másikba volt, hanem a rá következendő pályázatozós leadás előtti munkahajrá is. Nem mintha az előző hét - jó értelemben - nem lett volna fárasztó, na de ez túltett az eddigieken. Sikerült 90 órát dolgoznom egy hét alatt, holott a lökött svájciaknál is "csak" napi nettó 8,5 azaz heti 42,5 óra a kötelező, de ráadásul még csütörtök munkaszüneti nap is volt, ezért csomóan akkor már pénteken sem jöttek be, mert minek (igazuk van). 

Mi meg Barbarával húztuk az iroda szekerét, mint az igás lovak, mert kedves főnök - amúgy rendkívül tisztelem és szeretem azt az embert, de a kommunikáció és a szervezés az még mindig nem az erőssége/ük - elfelejtett szólni Barbarának, ha már nincs nagyon mit csinálnod, itt van egy pályázat, amit le kéne adni május közepén, jah esetleg meg is kéne nyerni :D - ááááá, nem helyezte egy kicsit sem nyomás alá Barbarát :D -, és azt nyugodtan folytathatnád, mert Franziskának nincsen ideje rá. Barbara az előzőleg tákolt koncepciót jól gatyába rázta, amikor meg kicsit megakadt a leányzó, sikerült nekem lendíteni egyet rajta jó irányba, így kialakult a végleges leadási anyag, Barbara funkció- és működési sémájára épülő és azt erősítő külső megjelenés, amit meg jómagam tettem hozzá. Szuperül együtt dolgoztunk, még ha hulla fáradtak is voltunk, nagyon élveztük, hogy valamit igazán ketten alkothatunk (remélem beszélhetek többes számban :)). 

Mialatt Barbara nagyon szép alaprajzi, helyszínrajzi terveket gyártott, addig én megcsináltam hozzá a látányképeket, meg kitaláltam, hogy lehetne a kötelezően fekete-fehér homlokzatokat szépen kimunkálni. A kivitelezést pedig ismét közösen hajtottuk végre.

Többet és konkrétabbat még semmit nem írok, mivel titkos a pályázat. Elvileg még májusban elbírálják és lesz eredménye. Ha nyerünk, akkor azonnal tudni fogjátok :D, ha nem, akkor meg úgyis elsunnyogom az egészet. :) Az eredméyhirdetés után természetesen a terveket is felteszem, hogy lássátok, mit alkottunk.

A hétvégén meg ígérem, behozom a lemaradásomat, és írok a lánybúcsúról, az esküvőkről, az otthoni egy hétről stb. Ehhez szeretném a képeket is kicsit feldogozni. Bár olyan lökött vagyok, most az egyszer még fodrászhoz is elmentem, erre magunkról egy képet se készítettünk. :( Pedig csinik voltunk ám, végre volt összeillő szerkónk Virukámmal, úgyhogy jól is mutattunk egymás mellett. :)

Ha meg minden igaz, akkor egy napra elugrok/unk Szandrával valahova várost nézni, ha így alakul, erről is teszek fel képeket. Vagy esetleg túrázni. Vagy mindkettő. :) Mindegy igazából, végre nem dolgozni, és kihasználni a szabadnapot, ez a lényeg.

Ti is tegyetek így és évezzétek a pünkösd hétvégét. :) A pünkösdi viszontolvasásra! :)