Täschalp

Barbara I., Barbara II., Franziska, Andreas, HJ

Nem sokkal azután, hogy visszaértem Márti esküvőjéről Zermattba, volt egy újabb Büro Event. Lara, a "padtársam" az irodában, nálunk pár évvel fiatalabb csajszi, aki most fejezte be a sulit, és sajnos elmegy július végével Vispbe dolgozni, hogy ne kelljen neki napi 2,5 órát ingáznia. Tavaly megengedték neki a főnökök, hogy egy hónapot a saját hüttéjük átépítésén dolgozhasson, kvázi kiviteli gyakorlatként. Hála jeléül illetve amolyan búcsú vacsora gyanánt meghívták az irodát az átépített hüttébe, Täschalpba.

Lara, apuka, nagymama, anyuka, barát

A ház szép lett, kompakt hálószobák, nagy közös társalgó/étkező rész. Mondanom sem kell, hogy két dolog volt a kedvencem a házban: az új lépcső (vas konzol a falra erősítve, fa burkolattal, ami egy darabból állt), illetve az átépített kandalló a kis kuckós, ülőgarnitúrás résszel.

A létszám kicsit megfogyatkozott a tervezetthez képest, mivel egy s más közbejött pár embernek, így maradt: Andreas, Hans-Jörg, Barbara - titkárnő, a mi Barbaránk, Franziska, az új gyakornok csajszi Sandra, meg én.

Kilátás Täschalpról

Finom falatokkal vártak minket, sonka sárgadinnyével, lazacos/tonhalas szendvicsháromszögek, aztán meg raclettezés. De azzal az igazi hagyományos szerkezettel, amit a képen láttok. Ehhez egy teljes guriga sajtot meg kell venni, ami a svájciaknak ugye nem probléma, hiszen ez nekik olyan, mint nekünk a vasárnapi húsleves, pörkölt kombó. Ketté csapják a gurigát, beleteszik vágott felével fölfele a kis vas tálkába, és a láng alá tartják. Egy perc se több, már csapják is le egy jó nagy hentes késsel a megolvadt sajtot a tányérra. Amíg ezt szervírozzák, sül a másik fél sajt, és ez így megy mindaddig, amíg mindenki jól nem lakik. :D

A menő lépcső :)

Nehogy azt higgyétek ám, hogy ez akkora adag, mint amekkorát a kis városi, modernizált, otthoni változattal lehet gyártani....azt mondjuk szorozzátok be 2-3x, attól függ, épp mekkorát sikerült lendíteni a késen. A raclettsütés amúgy mindig a házigazda (férfi) feladata.

Én két kör után kidőltem, holott az ebédem felét Franziskának adtam, hogy tudjak enni. :D A többiek 3-4-ig bírták. Lara szülei, nagymamája nagyon aranyosak, vendégszeretőek, jókedéjűek. Ha minden helyi viccet értettünk volna, még kétszer ennyit nevettük volna, de így is könnyesre röhögtük magunkat Barbarával. Szóval azt kell mondjam, igazán jól sikerült az este. Köszönjük Lara. :)

Kandalló, családi címerekkel

Szendvicsfalatkák

Sonka és sárgadinnye :)

A giga raclett sütő