Bedeg

Megint eltűntem, tudom. Mentségemre szolgáljon, hogy október első felében a Szandrás hétvégi kirándulásokon kívül nem sok izgalmas történt velem. Aztán hogy ne maradjon ilyen uncsi ez a hónap, hazamentem múlt hétvégén Csudapestre, maratoni futásra beneveztem, csak nem a Lánchídon át, hanem az Obi - lakás, vízszerelvénybolt - lakás között. Hogy a hétvége se teljen esemény nélkül, a fiúk kibetonozták a fürdőszoba padlóját, én meg betömtem a lyukakat a falban, amit a radiátorcsövek bevésésével gyártottunk.

Hát igen, ebből lehet sejteni, hogy november, a radiátorok le vannak véve a falról, tehát no fűtés, Orsi meg egész nap a hideg parkettán csücsül, hogy a lyukakat bemalterozza, így jó hogy náááádházzs lettem, de nem kicsit.

Így sikerült 2,5-3 év után, egy húzós év, stresszes időszakában lebetegedni. Annyira régen voltam már megfázva, hogy teljesen el is felejtettem, milyen az, amikor fájnak az ember végtagjai (gondolom ilyen lehet 80 évesen), csag orrhangon tudog gommunigálni a gollegákkal (lehet még megy is a dialektushoz: isch bim grang :D), és annyit alszok, mint egy kisbaba. Az orron át történő lélegzés komoly nehézségeket okoz, nem beszélve arról, hogy ízérzékelés nélkül főzni is vicces. :D Végül is mindegy, mit teszek bele, ameddig csak én eszem a saját főztömet. :) Teszteltem a nem érzékelés fokát ma este: fél FEJ! fokhagymát elrágcsáltam a vacsorához, azt hittem, hogy kenyeret eszek. A fél fejnél abbahagytam, hogy azért holnap ne legyek nagyon büdös az irodában. :D Bár én úgyse érzem, nagyon hajolgatni másokhoz meg nem fogok.

Na ennyit erről, hétvégén folytatom a kúrálást. Emiatt el is toltuk Barbara rapperswili látogatását jövő hétvégére. Addigra remélem 100%-os leszek.

Na puszi Nektek, csak e-puszit küldök bacik nélkül. Egyetek sok vitamint, nehogy úgy járjatok, mint én.