Téli álom

Hol is kezdjem...talán ott kéne, hogy kiköltöztem Svájcba. :D Na, nehogy komolyan vegyetek, de a gondolatmenet idáig nyúlik vissza. Sőt, még korábbra. Az egyetemre.

Egyetem, folyamatos tanulás, rajzolás, tervezés, vizsgák, paff, év végén kidőlök, mint egy darab fa, mire feléledek, kezdődik a következő. Aztán jött a "csodás" egyéni vállalkozós, több adót fizetek, mint ami kajára marad kezdő építész valóság, otthon. Aztán hogy ebből az ördögi körből kikerüljek, fejesugrás Svájcba. Mekkora mázlista vagyok, hogy itt volt nekem Barbara és segített... Emlékszek, még így is napról napra éltem (nem anyagi szempontból), a teljes végkimerülésig tanultam németet, és próbáltam magamba szívni a munkához kellő információkat. Mire belejöttem, addigra meg annyi munka lett, hogy azt alig győztem...

Nem panaszkodás ez, nehogy félreértsetek. :) Ezek mind-mind az élet legjobb dolgai. Kihívás, amit ha sikeresen teljesítesz, megerősít, de még mennyire. 

Amúgy sem szeretek tétlenül ülni, aki jól ismer, az tudja, mennyire igaz. :) Szóval én boldog vagyok, ha sok a munka, mert jóval hatékonyabb vagyok, igazán jól be tudom osztani az időmet, mert rá vagyok kényszerítve, és ez érvényes a szabadidőre is. A nap végén pedig fáradtan ugyan, de nagy megelégedéssel bújok be az ágyba, hogy igen, ez a nap is milyen hasznosan telt. :)

A munka gyümölcse lett ugye a lakás, ami még több munkát vonzott maga után. Ez sem panaszkodás. Nehéz volt, de egy percét sem bántam meg. Mivel mostanra készen lett, ezzel sincs több teendő. Pont év elejére, mikor hullámvölgy volt a munkahelyen, elfogytak a kötelező tennivalók a magánéletben is. Pont jókor jött. Kell is néha ilyen. Néha kifejezetten jó leereszteni mint egy lufi. Sőt ki is kell időnként adni a fáradt gőzt magunkból. No, én a síelésen és munkán kívül ezt tettem az elmúlt egy-két hónapban. Ledolgoztam a napi 8.5 órámat, hazajöttem, vacsi, egy-két sorozat, aztán alvás. És most, a téli álomból felébredve készen állok a következő évek forgatagára. :)

Ezzel a lendülettel be is indult a héten a munka. Így már csak fel kell kissé ráznom magam, és itthon is felvenni ezt a tempót. A lányok is (Barbara, Szandra) kedvet csináltak ahhoz, hogy én is fejlesszem magam ismét: angolozzak, szakmai lapokat olvassak, a portfóliómat ki szeretném egészíteni a svájci munkáimmal, a régi jókat prezetációra felturbózni, stb. Szeretnék újra nekiállni rajzolni, idén egy-két célt a bakancslistámról kihúzni. Ismét újra tele vagyok tervekkel és álmokkal, és ez nálam mindig jót jelent. :) Már csak az időjárásnak kéne váltania tavasziasra, de most ez sem tudja elvenni a kedvemet. :)

Belevetettem magam ismét a szervezkedésbe is. :) Pünkösdkor megyünk Szandrával meglátogatni Barbarát Rapperswilben. Várost nézünk majd Sankt Gallenben, meg esetleg Luzernben. Aztán jön az esküvő sorozat, elsőként Timi&Berci, majd Tomi&Adél és a sort zárja Baki&Anikó. És hogy a jó hírekből ne legyen elég, megvettük vééééégre a repjegyeket San Fransiscoba, úgyhogy már semmi nem állít meg, hogy átlépjem a kontinens határait. :) Alig várom ezt az évet. :) Nem siettetni akarom, hanem inkább minden percét "megélni".

 

Még nagyobb hír, hogy drága Gasparics Esztimnek megszületett a csodás kislánya. Juditnak hívják. :) Eszti, még egyszer nagyon sok boldogságot és egészséget kívánok mindhármótoknak, és remélem mihamarabb látunk Titeket. :)

Sőt, pár héttel korábban Szilvinek és Robinak is megszületett a kislánya, Emily. :) Nektek is minden jót kívánok. :)

Utólag is bocsánat a hosszas elmélkedésért, de tegnap egyszer csak megvilágosodtam, és mindenképp meg szerettem volna osztani Veletek.