Visszaszámlálás

Vagány metró

Ritkán jutok el odáig, hogy azért üljek le a gép elé, hogy pár gondolatot "papírra" vessek. Annyira sűrűek mostanában a napjaim, hogy általában csak addig jutok el, hogy elvégezzem a szükséges tennivalókat majd zuhanok be az ágyba.

Újra megtelt a munkahelyi füzetem újabbnál újabb projektekkel, amit a.s.a.p. le kell adni, így az utolsó egy hónapban már nem tudtam betartani azt, hogy 8.5 - max. 9 óra munka után fogom magam és hazatekerek. 

Közben a lakásfelújítást is intézem, vagyis intézném, ha az otthoni morál ezt engedné. Amikor végre azt hiszem minden sínen, már látom a fényt az alagút végén, erre az elvileg megbízható festő felhív a munka kezdése előtti héten, hogy "ja bocs, mégsem tudom elvállalni a munkát".... Persze a felelősség alól való kibúvás és a másra mutogatás nagyon megy. Hol marad ebben a világban a szavahihetőség és a lojalitás? Biztos, hogy én is számtalanszor elkövettem olyan hibát, amivel ezek az alapvető értékek ellen cselekedtem, de a törekvésnek és igyekezetnek ott kéne lennie. Vagy rosszul gondolom? Vagy ha nem ebben, akkor pedig a kommunikációban vannak hatalmas nagy bakik.. Aztán kapok egy másik ajánlatot és ígéretet, hogy "igen, meg tudom csinálni a munkát". A nagy kő épp gurulna le a vállamról, mire pár nappal később: "ja bocs, én sem tudom megcsinálni. Megvan kötve a kezem. Nem tudok mit tenni..." Ezeket a szavakat úgy szeretem... Úgyhogy most a 3. ajánlott "nagyon megbízható" festőnél járok, remélem ő már tényleg meg is csinálja a munkát, nem csak ígérget. DE: minden rosszban van valami jó rész, hogy van vagy 5-6 festő kontaktom, ha valakit érdekel. :D

Giga adag pad thai. Nyami.

Időközben bejött - vagyis lehet, hogy bejön - még egy saját budapesti projekt. Nem épp a legjobb időpontban, viszont mivel világunkat a kapcsolatok és ismeretségek hajtják, és ha egyre több időt töltök kis hazánkban, nem árt, ha van pár saját megrendelésem is. Így jön képbe egy kis iroda átalakítás, ami a hétvégén fog eldőlni, hogy tőlem rendelik-e meg vagy sem.

Aztán ha mindez nem volna elég, szervezem az esküvőt. Nemsokára itt van, úgyhogy próbálom a programot tisztázni, a "mit kell magunkkal vinni" listát elkészíteni, az embereket informálni stb. A szervezés sok energiát igényel, de ez mégsem nyűg. Jó rágondolni, kicsit álmodozni, hogy húúúúú de jó lesz. :) Várom már nagyon. Sokan mondják, nem változtat semmin egy papír meg egy gyűrű. Nem is az változtat, hanem a készülődés, a beszélgetések, a közös döntések, tervezgetés. Már várom, hogy feleség legyek. :)

Mellesleg amikor otthon vagyok, sokat mászkálok a városban, amit egyre jobban tudok értékelni. A kétlaki életben az a jó - főleg ha a két hely gyökeresen eltér egymástól -, hogy mindkettő előnyét jobban látja és értékeli az ember. Zermatt kompaktságát, természetközeliségét, csendességét nagyon szeretem, viszont Pest csodaszép város, egyre szebb az én szememben, nagyon jó kis kávézókkal, éttermekkel, programlehetőségekkel tűzdelve. 

Esti életkép a bálnánál

Mivel Viruék irodája közel van a bálnához, így sokszor esténként oda ülünk ki egy fröccsre. Nagyon jó kis része lett a városnak. Sokszor onnan haza szoktunk sétálni a Szabadság hídon keresztül. Nagyon szeretem ezt a részét a városnak. A Ráday utca pedig tele van jópofa éttermekkel, múltkor egy majdnem olyan finom pad thai-t ettem, amit itt Zermattban lehet enni a Rua Thai étteremben. 

Szeretek hasznos és tartalmas napokat élni, de ez az időszak - megint - kicsit túl tartalmasra sikeredik. Meg kell - azt hiszem - tanulnom valamire nemet mondani, és jobban kiélvezni a szabadidőmet. Biztos a maximalizmusból fakad, hogy max-on akarom járatni mind a 24 órát, ami egy napra esik, de muszáj lesz kompromisszumot kötnöm saját magammal, hogy lélekben és fejben is le tudjak nyugodni. És mivel hangulatember vagyok, valószínű a mindennapi kedélyemen is sokat fog ez javítani. 

Dunapart - bálna - lemenő nap

Tanulság mindezekből:
- építésvezetést többet nem fogok elvállalni. Mindenkinek ajánlom, hogy generál kivitelezőt fogadjon fel még egy lakás átalakításához is. Némi többlet kiadás, viszont idő-, energiaspórolás nem beszélve az idegekről.

- minél többet dolgozok, annál több időt kell hagynom sportra. Ha nem mozgok az ülés mellé eleget, akkor fizikailag nem fogok tudni hosszabban a gép előtt ülni. Szóval a sport nagyon fontos. Mindenkinek. Kicsiknek nagyoknak. :)

- azt hiszem többet kellene jógáznom is. Nemcsak a bal vállam és nyakam miatt, hanem a befelé fordulás, önvizsgálat, lenyugvás miatt is.

- Le kellene kicsit lassítanom. Munkamániából kicsit vissza venni. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem a szakmámat és nem vagyok odaadó benne. Sajnos ez kissé berögzült magyar módi.

Tömören ennyi történt velem az elmúlt egy hónapban. Események és lelki vívódások terén egyaránt. Aztán nemsokára találkozunk! :)