Bezárva Zermattban
Harmadik napja, hogy valami esik az égből... vasárnap kezdődött hóval, majd esőre váltott, majd a tegnap reggeli esőből ismét havazás lett, és azóta is csak esik, esik és esik... Lassan már a faluban is meghaladja a fél métert az eddig megmaradt hómennyiség, amit ha az utakról ellapátolnak, lesznek belőlük másfél méteres kupacok. Így nem is kell azon meglepődni, hogy Zermatt tegnap este óta el van zárva a külvilágtól, ahogy sok másik alpesi falu is. Se vonat, se kocsi, se busz nem tud közlekedni az 5-ös (legerősebb) lavinaveszély miatt. Talán a havazás ma este eláll, és holnap neki lehet állni a terepet biztosítani. Ami a legdurvább, hogy falun belül is elzárták az állomástól délre fekvő területet, mivel túl közel fekszik a nyugati meredek sziklafalhoz, így munkába se tudunk ma menni.
Nem csak a havazás jelentett ezidáig hatalmas problémákat. Újévben orkán erejű szél pusztított Svájc nagy részén rengeteg kárt okozva. A faluban és másutt is több helyen 150 km/h-nál magasabb széllökéseket mértek. A Kis-Matterhornon 170 km/h-ig tudták mérni, aztán kiakadt a mutató. A hegyen a hó és a lavina, a völgyben a sár- és iszapár okoz nagy gondokat. Vispnél lezárták a Kantonstrasset teljes szélességben (főút). Ma reggel pedig nem volt áram egy órán keresztül. Ezeket a híreket olvasva és átélve két gondolat jut az eszembe:
1. nagy szerencsém, hogy szombaton visszajöttem, különben lehet Vispben ragadtam volna egy jó időre.
2. hiába mondják az itt élők, hogy az a normális, ha ennyi hó esik, ha az iskolát 2-3 napra bezárják a hóesés miatt és az is természetes, hogy Zermatt pár napra el van vágva a külvilágtól, de akkor sem hagy nyugodni a gondolat, hogy eső és hó váltakozása, a majdnem 200 km/h-s szél és áradás a völgyben, mindez télvíz idején egyszerűen nem normális. Az elmúlt évszázadban jócskán felbőszítettük az anyatermészetet, és van egy olyan érzésem, hogy saját magunknak - is - köszönthetjük, hogy ilyen lehetetlenné és kiszámíthatatlanná vált az időjárás.
Ami a legdurvább az egészben, hogy még ezek ellenére sem gondolkodik el szinte senki, hogy talán kissé intenzívebben kellene az életvitelünkön változtatni. Olyan kis apróságokról lenne szó, ami a kényelmünket aligha befolyásolná, mégis hatalmas változás volna, ha az egész rendszert tekintjük. Pl. mi lenne, ha nem 25 fokra fűtenénk a lakást, hanem csak 22-re. Mi lenne, ha a biciklit / gyaloglást választanánk - ezzel jót téve az egészségünknek - a kocsi helyett, vagy a lépcsőt a lift helyett, a minőséget / időtállóságot a mennyiség helyett, a frisset / csomagolás nélkülit a zacskós helyett, az idény jellegűt az import helyett és a többi és a többi.
Tudom, erről a témáról egyre többet írok és beszélek (borúlátóan), de komolyan kezdek aggódni, hogy mi lesz akár csak 10-20 év múlva. Az emberi mohóságunkkal és kényelmünkkel lehet úgy megváltoztatunk mindent - a rossz irányba -, hogy gyerekeinkre ki tudja, milyen világot hagyunk...
Abszolut egyetértek azzal, amit irsz, de amig havonta 2x röpködsz, addig mindegy, milyen tudatosak a hetköznapjaid. Egy repülés hatàsàt sem lehet kiküszöbölni egész éves tudatossàggal, nemhogy 20-at.
VálaszTörlésRészben el kell fogadnunk, hogy a mai életvitelünk ilyen formàban nem fenntarthato, és bizni a tudosokban és mérnökökben, hogy idöben kifejlesztik a tuleleshez szükséges technologiàkat...
Meg persze épitészként probalkozni a fenntarthato projektek népszerüsitésével.
Orsi válasza:
TörlésIgen, a repüléssel tudom, hogy nem vagyok valami környezetbarát, de ez nem hosszú távú megoldás és nem fogom évekig csinálni. Attól függetlenül szerintem pont, hogy a mindennapi kis tudatos/tudatosabb döntések, amik sokat számítanak. Felszorozzuk a Föld lakosságának 10,20 majd 50%-val, egy évre levetítve, és hatalmas különbségeket lehet(ne) elérni. Persze vannak dolgok, amiken sajnos még ha akar sem tud változtatni az ember, de a felismerés és az apró tettek szerintem számítanak. Főleg, ha a fogyasztói társadalom minden egyes kis hangyája elkezdene nem vagy sokkal kevesebbet fogyasztani. És ehhez pedig nincsen szükség új technológiára, csak új szokásokra. Igaz, hogy a gazdaság nagy hatással van ránk és bekorlátoz minket (sőt, szuggerál és manipulál), de ha a fogyasztók máshogy viselkednek, akkor idomulni fog a gazdaság is. Nemde? :)
Szóval véleményem szerint nem szabadna lesöpörnünk a vállunkról a felelősséget, még ha az parányi is. Legalább is próbálok optimista maradni és így gondolkodni. :)