Zsófi Zermattban

Ez egy hirtelen felindulásból elkövetett látogatás volt Zsófi részéről. Egyik nap rám ír, hogy:

- Sziabia, mikor jössz haza legközelebb?

- Épp úton vagyok hazafele. (jól megérezte, mi?😊)

a kötelező kép - Matti, Orsi

- Csak mert arra gondoltam, hogy kivettem egy hét szabit május végén, és szívesen meglátogatnálak.  Meddig maradsz, mikor mész vissza?

- Gyere persze, szívesen látlak. Pünkösd utáni kedden, 22-én. Gyere ki velem...

... és Zsófi kijött velem. Kedden érkeztünk Zermattba és következő hétfő reggel ment vissza. Hétköznap elkirándulgatott egyedül a környéken, esténként együtt vacsiztunk, beszélgettünk, borozgattunk, majd hétvégén közösen túráztunk.

kötelező kép 2. - Matti, Zsófi

Szombaton felsétáltunk a Sunneggára, láttunk végre mormotát élőben is, nemcsak képen. A kemény tél után az állatok éheznek és érezhetően lejjebb, közelebb merészkednek a lakott területekhez. Idén számos őzet, mókust, egyéb állatot lehetett látni akár a szobaablakból kinézve is. Szegénykék, remélem kihúzzák és megerősödnek az idei télre. Mi emberek meg úgy csinálunk, mintha a kaja a csapból folyna, gondolkodás nélkül vásárolunk, mindent, amit épp éhesen megkívánunk, aztán a felét, ami megromlott dobjuk ki a kukába... jaj, lehet a korral jár, de ezek engem annyira tudnak bosszantani... főleg, ha valaki úgy felelőtlen, hogy érdektelen és nem is akar róla tudomást venni vagy javítani... tipikus struccpolitika. Ha nem tud róla akkor nem is létezik, mi? Pedig nagyanyáink is belénk verték - legalább is belénk tuti -, hogy nem pazarlunk, lehet kétszer szedni, de amit kiszedtél azt edd meg. Ugyanúgy lehet ezt a bevásárlással művelni. Vegyél egyszerre kevesebbet, amit tuti megeszel, aztán el lehet menni másodszor is a boltba. Legalább frissebb árut is eszel, nem? No mindegy. Elkanyarodtam nagyon a tárgytól, upszi. 😃

kökörcsin

Szóval Sunnegga, mormota. Sunneggán sziesztáztunk meg napoztunk egyet, elmajszoltuk a szenyánkat, majd mentünk tovább. Jó nagy, kellemes gyaloglás volt, nekem is üdítő a négy fal után a friss levegőn tölteni az egész szombatot.

Másnap a komótos felfele cammogás helyett a gyors halált választottuk: felmentünk az Edelweissra. Ha hétvégén nincs sok időm, akkor ide szoktam edzésképp felmenni. Kiköltözés évében Barbarával és Viruval az első túrák között volt ez a túra, akkor kb. 50 perc alatt majd meg haltam mire felértünk. Most is majd meghalok, de faragtam egy bő 20 percet a menetidőből. Igaz, a helyiek még így is rám vernek egy negyed órát, de ugye azt már megtanultuk, hogy ne hozzájuk mérjük magunkat.

felértünk: itt már mosolygunk;
út közben nem hiába nem készítettünk selfiet :D

Az Edelweissról lefele jövet összefutottunk Barbarával és Ákossal, így spontán beültünk közösen egy kávéra. Délután még egy kicsit pihentünk, majd este találkozott az egész bagázs a Gusto Matto étteremben: Barbara Ákossal, Dodó Andrással (felugrottak egy napra Zermattba), Szandra Sebivel, Gyuri, Zsófi és én. Egy kis késéssel még Laura - Ákos tesója - is benézett egy italra, végül csak velünk vacsorázott. 😊 Kár, hogy Kittiék nem tudtak jönni, mert ritka, amikor mindannyian egy helyen vagyunk. Én a "szokásos" lazacomat ettem grill zöldségekkel, Zsófi a jól bevált pizzára szavazott, amibe végül besegítettem. Sebi haverjától, a főszakácstól ismét kaptunk egy hatalmas desszert tálat ajándékba, szóval most sem maradtunk éhen (szegény őzikék?!). Sok beszélgetés és három óra elteltével jóllakottan távoztunk. Itt a vége fuss el véle. 😉

 

menetfelszerelésben - Zsófi

menetfelszerelésben - Orsi

lazac grill zöldségekkel

csipet-csapat