Karácsony, újév

február 24, 2019

Karácsony, újév

Vacsi Barbaráéknál

A 2018 ünnepek előtti pár nap a szokásostól eltérően telt. Szokatlan volt, hogy az általánosnak mondható kapkodás, év végi rohanás idénre nem volt jellemző. Az egyedüli váratlan, utolsó pillanatban elhárítandó problémát a munkahelyi számítógépem összeomlása, majd újjáélesztése jelentette. Az is kellemes meglepetés volt, hogy az utolsó pillanatban Viru úgy döntött, kirepül hozzám csütörtök este, síelünk egyet pénteken, majd szombaton levonatozunk Barbaráékhoz Rapperswilbe, velük töltjük a napot, náluk alszunk, majd vasárnap onnan megyünk tovább a baseli reptérre, hogy aztán 23-án estére hazaérjünk.

karácsonyi vacsi menü - előétel: füstölt lazac cholerával
(furcsa nevet adtak a tradicionális wallisi
krumpli-hagyma-alma quichenek :D)

Pont jól is jött volna ki a lépés, mivel az irodai karácsonyi vacsorát csütörtök estére tettük, így végre Viru is eljöhetett volna velem legalább az aperora, de sajnos a jetlag okozta fejfájás és kimerültség közbeszólt. Szegénykém megérkezett este, majd dőlt is be az ágyba, aludt egészen másnap délelőttig. Mivel az idő nem volt túl rózsás és egyikünk sem volt top formában, ezért úgy döntöttünk, a síelést most elengedjük, helyette kávézunk, sétálunk egyet a faluban.

második előétel - leves

A szombat délutánt teljes egészében Barbaráékkal töltöttük Rapperswilben. Az időjárás itt sem volt túl kegyes hozzánk, de feltaláltuk magunkat. Ebéd után épp elállt az eső, így elsétáltunk a kedvenc kávézóba ötösben, mivel aznap Artúr is hazarepült az ünnepekre. Kávé után a vacsora sajtfondű volt, Viru kifejezetten örült neki, mert még sose evett - legalább is Svájcban még nem. Nekem is ez volt csupán a második alkalom, az elsőt szintén idén, Barbarával, Baselben ettem. Vicces, kint vagyok lassan 6 éve és most ettem először hagyományos svájci kaját. Azért ne kövezzetek meg, raclette téren már régóta nem vagyok szűz, azt már minden formájában magamévá tettem, de valahogy a fondue idáig kimaradt. Most pótoltuk, a bakancslistáról ezennel ezt a pontot is kihúztam. :)

főétel - bárány husi, párolt zöldség, krumpli

A hazautazás részleteivel nem untatok senkit, nem is lényeges. A szentestét és a karácsonyt hagyományosan a családdal, Dombóváron töltöttük, a két ünnep közti időszakot pedig a rég nem látott barátoknak szenteltük. Ellátogattunk végre valahára Sanyihoz és Vicához, megismerkedtünk a család legújabb tagjával, Vencellel, aki már bő másfél éve látta meg a napvilágot. Csabiék is meglátogattak minket, ők is már hármasban. Zsombinak nagyon bejöttek a karácsonyfa gömbök, még mázli, hogy nem üvegből vannak, különben jövőre szerezhetnénk be új készletet. :D Hagyományokhoz híven az építész banda is összegyűlt nálunk. Jó titeket minden évben legalább egyszer, egy időben látni. :) Szilveszter mondhatni szokásosan nálunk telt, Jossal, Danival és Ginával, vacsiztunk, társasoztunk, semmi extra, de jó is ez így.

desszert - kis fagyi, kis habcsók, kis szósszal

Újév. Ráállsz a mérlegre a karácsonyi vacsik után, és gondolom mindenki megfogadja, hogy idén többet fogok sportolni. Én is megtettem, el is mentem otthon háromszor futni a tó körül, illetve kicsit erősíteni a kinti "gym"-ben. A harmadik nem volt túl kellemes, mert olyan szél fújt, hogy igazából le tudtam volna futni 10 kilométert úgy, hogy meg sem kerülöm a tavat. :D Virukám szokásaihoz híven 5-6-a körül elutazott Las Vegasba az év legnagyobb autóipari kiállítására, idén Tesó is vele tartott. Én még otthon maradtam egy hetet. Hogy miért? Azért, mert Dani, aki a csodás esküvői illetve őszi képeket készítette rólunk, fotós kurzust indított én pedig úgy döntöttem, részt veszek rajta.

Két alkalommal átvettük a lényegi elméletet az első héten, majd hogy be is égessük az agyunkba a tanultakat a hétvégét a fotózásnak szenteltük. Dani nagyon kitett magáért, mert rendkívül változatos helyszín- és témaprogramot állított össze nekünk.

Szombaton kimentünk Vácrátótra a botanikus kertbe, majd este a Rókahegynél készítettünk hosszú záridős képeket. Másnap kezdtünk a belvárosban, folytattuk egy fotós műteremben, majd zártuk a Dunaparton, éjszakai képekkel. Erről részletesen a következő bejegyzésben, jó sok kép társaságában fogok nektek mesélni.