The Zinger project

a felújítás előtti állapotok: beszürkült, vízfoltos asztallap,
rozsdás, megfakult fémláb

Nem is tudom, mikortól érzek az iránt vágyat, hogy a régi, értékes bútorokat saját kezűleg fel tudjam újítani. Valószínűleg ...

1: a korral jár 😂

2: a no waste, up-, recycling és hasonló törekvéseim egyik mellékterméke

3: az igazi értékek keresése és kutatása  ... alakította ki bennem az utóbbi 1-2 évben.

A sztori úgy kezdődött, hogy mamánál elkezdtem szemezgetni a régi bútorokkal. Miután felajánlott pár üveg befőttet - ahogy azt a mamák tenni szokták - és kimentem a raktárba, megpillantottam egy régi, lábbal hajtós singer varrógépet. Szegény pára befőtt tárolására volt használva a raktár egyik szegletében. Mikor mamát kérdőre vontam, hogy ez a csodás darab mit vétett, hogy ide került, azt válaszolta, hogy sajnos elromlott. Ha szeretném, elvihetem, megjavíttathatom, az enyém lehet.

szétszerelés, csiszolás, lazúr, csiszolás után

Anyával nem is hagytuk annyiban. Ő felkutatta a dombóvári varrógép szerelő számát, hogy elvigyük hozzá a varrógépet javításra. Szerencsére sikerült megszerelni, így nem volt más hátra, mint kivárni a jó időt és egy alkalmas hosszú hétvégét, amikor nyugiban, 3 napot el tudok tölteni Dombóváron és neki tudok állni a varrógép asztalának restaurálásához.

Nem mondom, volt bennem kis "félsz", hogy képes leszek-e olyan szinten felújítani az asztalkát, mint ahogy azt megérdemli / mint ahogy az én megálmodtam. Azért hozzá kell tennem, hogy a mai kor meglehetősen megkönnyíti az ilyen magamfajta "do it yourself"-eknek a helyzetét, amikor profik, fél profik és lelkes hobbitársak is töltik fel az ezernyi és ezernyi "step by step" oktató videókat.

Miután végignéztem jó párat, elhatároztam, nagyjából milyen munkafázisokat szeretnék az asztalon végrehajtani. A repülő úton hazafele kikupáltam magam a falazúrozás tudnivalóiról, és ezen információkkal felvértezve léptem be szombat délelőtt a festékboltba beszerezni a kellő eszközöket a munkálatokhoz. A bolt után egyből mentem ki Viruért a reptérre, mert épp aznap érkezett haza amerikai útjáról. Mivel már előre bepakolva indultam el a barkácsboltba, egyből indultunk is haza Dombóvárra.

rozsdaátalakítóval lekenve, átfújva, részletek waxolva

1. nap: Vasárnap reggel anyával együtt neki láttunk a munkának. Ő mama régi tálalószekrényének állt neki, én pedig a varrógépnek.

Első és legfontosabb lépés a felújítás kezdetén: szépen takarítsd le a bútordarabot, szereld szét a bútort olyan szinten, hogy a felületek jól hozzáférhetők, jól megmunkálhatók legyenek. Tipp: rögzítsd a szétszerelést lépésről lépésre fotóval, hogy egy-egy bonyolultabb darabnál tudd, melyik csavarnak, melyik alkatrésznek hol van a helye. Miután ezzel megvagy, jön a legfontosabb lépés: a csiszolás. Akár fém, akár fa felületről beszélünk, fontos, hogy eltávolítsuk a régi pergő festéket, a sérüléseket, egyenetlenségeket. Ahhoz hogy ezt szépen tudjuk kivitelezni, fontos, hogy a felületek mindenhol jól hozzáférhetők legyenek. A fát kézi csiszolóval csiszoltuk le különböző finomságú csiszolólap alkalmazásával. Az én munkámat nehezítette, hogy a régi lakk, ami az asztalon volt, gyanta tartalmú volt, vagy csupán a csiszolás hatására összecsomósodott, majd szétkenődött az asztallapon. Ezeket a foltokat festékhígítóval sikerült - némi googlizás után - eltávolítanom a felületről.

a címert sem hagytam ki :)

A fa csiszolása után jött a nehezebbik fele: a fém cirádás lábazat csiszolása. Erre tudom ajánlani a kézi flexre szerelhető fémcsiszoló korongokat (akár egy drótkefe), csak arra kell nagyon odafigyelni, hogy megfelelő erősségűt válasszon az ember lánya. Én sajnos túlságosan puhával kezdtem neki, ami azt eredményezte, hogy a kis fém ívek ledarálták a fémkefe szálait, aminek kevésbé kellemes következménye volt, hogy a letöredezett drótdarabokat folyamatosan nekem csapkodta. 😆 Megfelel egyben egy akupunktúrás kezelésnek is, így is fel lehet fogni. Figyelem! Munkakesztyűt, szemüveget és maszkot mindenképp viseljetek, ha erre vetemednétek, és ajánlom a vastag, hosszú felsőruházatot is az ilyen esetleges kellemetlenségek enyhítésére. 😇 Profibb módszer volna a homokfúvás, de sajna nekünk ilyen nem állt rendelkezésre. Nagyobb, masszívabb csiszolófej választása után sikerült javarészt eltávolítanom a régi megkopott zománcot. Mára elég is volt ennyi az izgalmakból, megyek kirázni a ruhámból a fémdarabokat. 😃

összeszerelés

2. nap: Jöhet az alapozás. A fém lábra van egy szuper jó anyag, úgy hívják, hogy rozsdaátalakító. Igen, jól olvasod, nem eltávolító hanem átalakító. Rákened a fehér krémet a fémre, és ahogy elkezd dolgozni, kékesen elkezd befeketedni. Ezt csak azokra a felületekre lehet használni, ami végeredményben fekete kell, hogy legyen. Míg ez a csodaszer megdolgozta a fém lábat, addig nekiveselkedtem a fa felületek lazúrozásának. Na, ebből van mindenféle fajta, nem is tudnám profin leírni, melyik micsoda és mire érdemes leginkább használni, csupán annyit szeretnék tanácsolni, hogy ha nem szeretnétek egy vastag, mázszerű felületet végeredménykén, akkor érdemes vékony lazúrt, és abból is vízbázisút használni. Ennek az az előnye, hogy a szín intenzitását vízzel tudod szabályozni, és az ecsetet is könnyedén ki lehet utána mosni csapvízzel. Tölgy színt választottam, amivel egyszer átmentem a fán. A felső asztallap azonban makacs volt, foltos maradt az első réteg után, ezért a száradási idő leteltével újra nekiláttam a csiszolásnak. Addig csiszoltam ezt a felületet, ameddig a foltok el nem tűntek olyan szinten, amit sejtettem, hogy a második réteg lazúr ki fog egyenlíteni. Lekentem ismét ezt a darabot és lám, megérte a fáradalmakat. 😊

kész az asztal, el sem hiszem! :)

A fém láb szinte tökéletes lett, nem is csináltam mást vele, csupán átfújtam vékonyan egy fekete fémfesték sprayvel és hagytam megszáradni. A "Singer" címert és feliratot anya bronz pasztájával kentem át, ami igazából bármilyen felületen megtapad. Száradás után bekentem gépzsírral a mozgó, forgó alkatrészeket, és voilá! fele már kész is.

Az asztallap második lazúrréteg megszáradását követően minden egyes darabot lelakkoztam. Vízbázisú, matt lakkot választottam a természetes hatás érdekében, a természet védelmében. Ha van rá lehetőség, érdemes egyik este a lapok egyik oldalát lekenni, éjszaka száradni hagyni, majd a másik felével ugyanezt elismételni. 3 nap rendelkezésre állás végett én ezt a két lépést egyesítettem, így lekentem az összeset egyszerre és egy kevésbé látható élnél támasztottam ki a darabokat éjszakára száradni. 😉

Asztal + varrógép

3. nap: Készen vannak a darabok, nincs más hátra, mint összeszerelni. Több időt igényel mint gondolnád, hiszen szétszedni mindent sokkal egyszerűbb, mint összerakni. Végeredményben sikerült mindent a helyére, a megfelelő csavarral felszerelnem. Csupán egyszer rontottam el az egyik elem helyét. Tipp: jó, ha úgy fordítod a darabot, ahogy szétszedted, hogy a fotóról egy az egyben le tudd másolni a pozíciókat. Nem segít, ha fejjel lefelé áll az egész a fotóhoz képest, én tapasztaltam, hidd el! 😃

Utolsó lépésként visszarakom a varrógépet a hozzá méltó szerkezetbe. Az érzést nem tudom leírni. Büszke voltam magamra, hogy megcsináltam azt, amit elhatároztam, boldog voltam, hogy sikerült olyan minőséget produkálnom, amilyet megálmodtam és legfőképp amiatt, hogy egy ilyen szép és értékes régi darab visszakaphatta - ha nem is az eredeti, de ahhoz hasonló -, méltő fényét és funkcióját.

4. lépés: meg fogok rajta tanulni varrni. Ez már a budapesti, magányos esték programja lesz, hiszen a gép nem mama raktárába, hanem a mi szeretett nappalinkba került vissza.