Csodás hétvége

június 18, 2013

Csodás hétvége

Tudom, megint eltűntem, de most itt vagyok, és mesélek.

Egyébként volt oka, mert az előző héten nagyon sokat dolgoztam, munka után gyors vacsi, zuhany, életjel az otthoniaknak, és puff, be az ágyba. Erre volt időm és energiám. Kedden este fért bele utoljára egy normális futás, szerdán már csak egy félre volt energiám. Csütörtöki napon pedig több mint 13 órát dolgoztam, hogy péntekre a 72 db belső falnézet készen legyen a megrendelő hugának, aki állítólag Amerikában dolgozik/ott belsőépítészként és az újonnan építendő apartmanház belső falait birkabőrrel, bárányrajzokkal, és deszkákkal kívánja borítani, hátha a kedves vendégnek jobban megy éjszaka a bariszámolás. :) A legendák szerint itt több hotelben is ez a "design" található és állítólag bejön az embereknek...hát kinek mi. :)

Péntek reggel azért időben keltem fel, hogy csini legyek aznap, mert délután érkezik Virukám :) Úgy viselkedtem, mintha első randira készülnék; hatszor átöltöztem, négyszer átvariáltam a hajamat, de még így is nem sokkal 7 után bent voltam az irodában. Kinyomtattam a közel száz belső falnézetet, minden egyéb tennivalóval is végeztem 4-ig. Szuper! Kimegyek a vonathoz, Viru drágám elé :) Pont jókor indultam el, mert szembetalálkoztam az előbb említett hölggyel, aki épp az iroda felé tartott. A hölgyről azt kell tudni, hogy pénteken délután 4 és 5 között szeret betoppanni, az e-mailben előre leírtakkal ellentétben mindent dupla akkora méretarányban, dupla annyi rajzot kér személyesen, és kiadja nekem hétfő reggelre!!!! a feladatokat. :D De most nem hagytam rá lehetőséget. :)

Toporzékolok az állomáson, késik a svájci vonat 4 percet! Ez itt nagy szó. De begurul, nagy öröm, itt van két és fél napig az én párocskám. :)

Gyönyörű napsütés, 25 fok volt egész héten, hétvégén, úgyhogy tettünk is egy sétát, fagyiztunk egyet, majd vacsihoz bevásároltunk minden olyat, ami a listán nem volt rajta. :)

Viru kicsit fáradt lehetett az utóbbi napokban, mert nagyjából fél 9 fele bóbiskolt be, olyan szinten, hogy másnap reggel 9-ig aludt, megdöntve az e heti össz. alvással töltött órák számát. :) Délelőtt még lustizás, én is nagyon fáradt voltam, jólesett nekem is. Délután séta, túracipő vásárlás az úrfinak, mert holnap szeretnénk túrázni menni és neki úgy sincs semmi erre alkalmas lábbelije. Már az mutatja, hogy elértem egy szintet a német tanulásban, hogy az eladó csajszitól 10% kedvezményt sikerült kiharcolnom. :) Jó áron, jó cipő = jó vétel. Örülünk nagyon. Meg is beszéltük Barbarával, hogy holnap hárman - ugye milyen jó dolga volt Virunak? :) - elmegyünk túrázni a szemben lévő hegyoldalon található menedékházhoz, amit Edelweiss-nak hívnak.

Azért a szombat nem ennyiből állt. Természetesen bementünk a Coop-ba sört venni, ahol drágábbnál drágább import- és helyi kézműves sörökkel szemezgetett Viru, majd nagy tétovázás után kiválasztotta a két legdrágábbat. Én egy cidert dobtam be (még London hatása).

Délután kiültünk az erkélyre napozni, sörözni, közben avikádó krémet majszolgattunk tortillaval, répával és uborkával. Nyami.

Este - hogy megkezdjem zermatti éjszakai életünket - beültünk Barbara társaságával a Hotel Post (azaz Posta Hotel) aljában lévő pubba. Nagyon hangulatos, jókat írtak róla. Igazából szemben is egy hasonló hangulatos söröző van, de ott épp a helyi őrült zongorista szórakoztatta a vendégeket, így maradtunk inkább a jó kis Postánál. Tévedés ne essék, itt a Posta Hotel is elég fuchs-os (haha; ez egy helyi pékségnek a neve), alsó szint söröző, 1. emelet koktélbár, 2. emelet étterem vagy valahogy így.

Eliszogattunk, elbeszélgettünk, néztük a járókelőket. A két éhes szájú evett egy-egy hamburgert, én csak kóstolónyit csíptem. Kellemes sétával éjfélre haza is értünk.

Másnap 9-kor útnak indultunk az Edelweiss-hoz. Egy óra alatt nagyjából 1600-ról 2000 m-re jutottunk fel. Csodás kilátás tárult elénk; Zermatt, a környező hegyek, viadukt, gleccserek, erdők, kőomlások, tisztások, legelésző barik, csörömpölő tehenek. Kis pihenő és fotózkodás után mentünk tovább. Elvileg Zmutt-ig, a következő faluig akartunk eljutni túraösvényen, de végül nem érte el a túraút a falut, vagy mi tértünk le eggyel korábban. Nem bánkódtunk, mert így is csodás terepen mentünk végig. Igaz a laza hazasétából kissé meredekebb visszaút várt ránk. A helyiek valami elképesztőek amúgy: 70 éves bácsik, nénik, kis blúzban, rövidgatyában, maximum egy-egy túrabottal úgy sétálgatnak a sziklás, kavicsos túraösvényen, mint más az aszfalton...megszégyenítően magabiztosan, gyorsan, könnyedén. Mi a gyorsasággal ellentétben igyekeztünk inkább a tájat, a beszélgetést, a szép napsütést élvezni. Olyannyira sikerült, hogy én még ma is rákvörös vagyok, pedig kétszer bekentem magam naptejjel. Szóval itt nagyon kell vigyázni, mert ez a magaslati napsütés megpirítja rendesen az ember bőrkéjét, ha nincs hozzá szokva. :)

Hazafele útbaejtettük a házi készítésű tölcsérben kapható fagyist. :) Kár lett volna kihagyni. Viru megette az éves adag fagyiját, én meg most kezdek belejönni. :) Fagyizás után Barbarát végre békén hagytuk, hogy a 10 km-es, 600 m szintkülönbségű túra után (mert felmentünk 2200-ig) még lemehessen vonattal Herbriggenig, hogy aztán visszafuthasson Zermattba (15-6 km talán). Eszméletlen a csaj.

Mi kidőltünk, napoztunk, pihiztünk, este még vettünk pár dolgot a vacsihoz, ami a következő fogás volt:

előétel: fűszeres paradicsomleves mozzarellával és friss bazsalikommal

főétel: citromos, kakukkfüves pulykamell párolt, szezámmagos brokkoli és karfiol pirított sonkakockákkal :)

Az este már semmi extra nem történt, szimplán igyekeztünk kihasználni a maradék együtt tölthető időt.

Ennél a hétvégénél nem is nagyon tudok jobbat elképzelni. Volt benne minden: pihenés, séta, shopping, sport, természet, finom ételek, italok, és a legfontosabb, hogy mindez Viruval :) Köszönöm, hogy itt voltál Kincsem, már most hiányzol!