Futás, shopping, egyebek

Tudom, London óta nem meséltem semmit, de most fogok. :)

A mostani hétvégék elég jól telnek, mert

1: jó idő van,

2: Barbara az elmúlt két hétvégén és még az elkövetkezőn is itt lesz :).

Ki is használtuk az alkalmat, és csináltunk közös programot. Múlt hétvégén mindkétszer együtt lefutottuk Barbara régi, laza, nekem új, még nem megszokható kört a patakparton. Nem vészes távolság, otthon is már kifutkároztam a Kopaszira meg vissza, de itt több nehezítő tényező van:

1: magasabban vagyunk, amit a sportnál, ha levegő után kapkod az ember, megérzi :)

2: még ha síknak tűnik a parton a terep, még ott sem az; 20-30 méter szintkülöbség van benne, amit városi lányka létemre nem igazán szoktam meg. :)

De már egyre javulok, London utáni héten egyből lefutottam háromszor is, ezen a héten még csak egy felet sikerült. Ennek az az oka, hogy kedden volt egy iszonyatosan hosszú, 12 órás munkanapom, ami után dőltem be otthon az ágyba, és aludtam volna.....de nem tudtam. Totál kikészített, hogy rettenetesen fáradt vagyok, de nem tudok elaludni. És így ment még két éjszaka. Na péntekre hadd ne mondjam, hogy néztem ki :D. Nem tudom miért volt, hiába számolgattam a bárányokat, nem akart kikapcsolni az agyam, így 3-4 órákat aludtam, nem valami mélyen. De most öröm-boldogság, a tegnapi shopping-futás-mosás-főzés kellően elfárasztott, és fél 10-kor, mint a kisangyal aludtam.....12 órát :D Huh, ez már nagyon kellett.

Vissza térve még a múlt hétvégéhez: futás után Barbara itt maradt nálam ebédre, és csináltunk császármorzsát! Lásd mellékelt kép. Otthoni búzadarából, hazai anyaféle isteni eperlekvárral. Az a fursca, hogy otthon nem is tudom már, mikor csináltam utoljára, de itt, hétvégente elcsábulunk, és főzünk közösen egy-egy otthoni ínyencséget :) A palacsinta, és császármorzsa után tegnap, a maradék krumpliból házi nudlit csináltam, mákosan :) Arról sajna nem tudtam fotót csinálni, mert nagyon éhes voltam :D

Ilyen az erkélyről a kilátás :)

Múlt hét kedden a csajokkal tartottunk egy maratoni skype tracspartit; Timi, Dóri, Nóri, Márti Pestről, Erna Helsinkiből, Eszti Zürichből, mi ketten meg Zermattból :D Igazán nemzetközire sikeredett. De jó volt nagyon csajszik, majd megismételhetnénk!

Ezen a héten amúgy csodaszép napos idő volt Zermattban, hazafele póló, pulcsi általában elég volt. A reggelek ugyan még hűvösek, mert ha tiszta az ég, akkor bizony kiszökik a meleg. Viszont nap közben a napnak olyan ereje van, hogy +5-10 fokkal megdobja az ember hőérzetét.

Péntekre megbeszéltük Barbarával, hogy most lusták leszünk, és nem főzünk, elmegyünk a srácokkal ebédelni a városba. Így a ragyogó napsütésben 5-en ettünk együtt (Hans-Jörg, az egyik főnök, Daniel, aki Barbara mellett ül, Hochbauzeichner, azaz magasépítési rajzoló, Andreas, a svájci olasz építésvezető, építész srác, meg mi). Kiültünk a teraszra, beszélgettünk közben, míg hozták a kaját. Mármint a többiek beszélgettek én meg nézelődtem, mert a dialektusból egy-egy szót tudtam csak elcsípni: blablabla ...... boot......blablabla........Haus.........blablabla...........Euro Park. :D Ebből nehéz összetenni, hogy mi is a téma. Kínos 5 perces fejtekergetés után - mert persze a főnökkel szemben ültem - megkérdezte Hans-Jörg, hogy ugye még nem igazán értem a dialektust? Hát mondom ezt?! Ezt hogy lehet? :D Barbarának is több hónapba telt úgy, hogy előtte másik kettőn edződött. Rendes volt, mert ő váltott Hochdeutsch-ra, amit ezek után >90%-osan értettem, de a többiek nem voltak ilyen készségesek....hát mindegy, ez van. Decemberig van időm megszokni, megérteni, mert utána ha Barbara már nem lesz, bizony segítség nélkül maradok. Barbara, hiányozni fogsz! (Természetesen nem csak ezért :) )

A kaja fincsi volt, előételnek zöldsaláta, második roston sült, kissé véres marhaszelet valami fűszeres zöldséghabbal a tetején, nagyon passzolt hozzá és végre nem barna mártás volt :). Meg hasábburgonya, aminek annyira nem örültem, de nem volt olajos, úgyhogy egyszer ok. London óta ez volt az első húsos kajám, és megint nem kell legalább egy hétig vennem. :) Akkor kicsit sok volt nekem a húsos étel, és azóta önkéntelenül is böjtöt tartok, mert egyszerűen nem kívánom. Jól is jártunk, mert Hans-Jörg meghívott minket ebédre, így 16 frankot spóroltunk. Cserébe meghívtam Barbarát egy fagyira hazafele. 1 gombóc 3 frank, 2 gombóc 5 frank, ami nem igazán olcsó, de ha úgy nézzük, hogy mekkora gombócot adtak, az otthoni sóher mennyiségnek megfelelően itt egy gombóccal tele lett a széles, édes tölcsér, amit alapból adnak hozzá :) Barbara kettő gombóca meg már az elején le akart ficcenni, akkora volt :) És nagyon finom is volt! :) Visszasétálgattunk, mintha annyira ráérnénk, aztán folytattuk tovább a rajzolást.

Szombaton megfűztem Barbarát, hogy jöjjön le velem Vispbe vásárolni, mert nekem tavaszi cipőm 3 db volt, amiből egy közelít a széteséshez, egy szegényke már nagyon ütött-kopott, egy meg egész normális; tehát igazából egy hordható cipőm volt. Meg hát próbálok én nadrágot nézni lelkesen, de az én lábaimra elég esélytelen. Londonban sikerült 1-et vennem a Primarkba, amikor bemenekültünk a 4 emeltes, monstrum boltba az eső elől, de úgy, hogy 10 extra longot próbáltam fel.......sajna pár így is a bokámig sem ért. :D

Szóval lementünk Vispbe, az állomástól 3 percre van egy Dosenbach nevezetű bolt, ami egy az egyben a Deichmann-nak felel meg. Vicces, hogy úgy kellett a csajszit lerángatni, erre én nagy nehezen két kis topánkát tudtam venni, ő meg vett 4 pár cipőt :D

Aztán szembe volt valami Chirocée nevezetű bolt, nagy "SALE" feliratokkal. Hát nézzük meg...olyannyira sikerült megnézni, hogy kb. egy órát töltöttünk ott, de nem hiába. Rengeteg ruha volt leértékelve 5-10 frankra! Persze most is felpróbáltam 10 nadrágot, amiből egy se lett jó, de felsőket vettem párat. Úgy képzeljétek el, hogy 2 rövid-, 2 hosszú újjú pólót, 2 kardigánt és egy vékony pulcsit sikerült nem egészen 50 frankért, tehát 11.000 Ft-nak megfelelő összegért vennem. Ezután elgondolkodtam, hogy ok, ez extrém olcsó volt, de a ruhák sem annyival drágábbak, mint otthon, a kaja sem annyival drágább, benzin még olcsóbb is, kocsi kb. ugyanaz, szolgáltatások ok, drágábbak, de mennyivel többet keresnek itt az emberek?!

Ez után a két bolt után még kétségbeesetten keresgéltem a nadrágokat, de amikor a derekamhoz a két kezem befér és még a harmadik is beférne, ha lenne, meg amikor felveszek egy hosszú nadrágot, és rajtam capri lesz belőle :D, akkor feladtam. Így megpakolva, fél sikerrel - Barbara teljessel - tértünk vissza Zermattba. Elmentem futni, de feltámadt a szél, úgyhogy feladtam fél kör után, otthon egészítettem ki egy kis ugri-bugrival. Barbara meg elment Lauráékkal Herbriggenig, onnan futott vissza Zermattig....nem semmi a csaj. Én még egyelőre 4-5 km-nél is kiköpöm a tüdőmet ilyen terepen. Este ők elmentek sushizni, amiről utólag kiderült, én is mehettem volna, mert Laura - Ákos, Barbara barátjának a testvére - engem is meghívott, csak elfelejtette mondani. :) Barbara meg kb. fél 10-kor hívott fel, amikor én már aludtam, szóval nem sok mindenre emlékszek a beszélgetésből. :)

Most viszont befejezem, mert nemsokára jön Barbara és megyünk még egy kört futni. Legalább a heti két mozgás meglesz. :)

U.I.: Egész Zermattban, egy boltban lehet össz-vissz kétféle cidert venni. Erre akkor jöttem rá, amikor szívesen elfogyasztottam volna egyet az erkélyen. :) Sörökből, borokból viszont jó vála
szték van, sőt, van egy helyi Bortársaság is :) Még nem mertem bemenni, de ha legközelebb Virukám itt lesz, közösen betérünk, az biztos :)