Tschüss 2013

2014. Visszaértem épségben Zermattba. Meg volt az évadkezdő nap. Első nap a következőképp indult: kötelező jelszó módosítás a gépen, majd nem indul az Archicad. De jó. Végül is csak 3 adagnyi tervet kéne kinyomtatnom fél 10-ig. Természetesen a legegyszerűbb, legnyilvánvalóbb ok miatt nem ment (ki-visszajelentkezés), de reggel 7-kor még annyira nem pörgött az agyam. Ugyan nem fél 10-ig, hanem este fél 6-ig, de mindent sikeresen kinyomtattam, friss, ropogós tervekből épül tovább rohamléptekben az apartmanház. 

 De visszakanyarodnék 2013-ra.

Bő 3 héttel korábbra, mert ott hagytam abba a sztorizást. Mentségemre legyen, hogy Karácsony előtti héten Viru kint volt nálam, és együtt kezdtük meg sí pályafutásunkat. Szombaton bele is vetettük magunkat a 3 évesek közé, mert mentünk a Wolliparkba barátkozni a 1,5 méteres sílécekkel. :D

Elsőre kissé furcsa érzés, hogy akkor darab léc van a lábadon, mint Te magad. Elég volt elsőre kordában tartani, de állítólag gyorsan tanulunk. Szóval a szombati nap így telt, ragyogó napsütésben, jókedvvel. Kálmán nagyon sokat segített nekünk. Köszönjük szépen! :) De a képek mindent elárulnak, úgyhogy erről a napról ennyit.

Vasárnap. Na, kezdjük a pályán síelést. Bevallom, féltem nap elején, hogy valamelyik bokorban, vagy fenyőn fogok kikötni, de nem így lett.Állítólag sokat fejlődtünk. Volt azért egy küzdelmes pálya, ami kék volt ugyan, de az utolsó 400 métere brutál meredek volt. Hogy ismét az lenne, nem tudom, de akkor vért izzadtunk. :) De még élünk, megvan mindkét lábunk, úgyhogy készülök lelkiekben a mostani hétvégére. :)

Nekem egy hét "pihenő" következett, mert dolgoztam végig az utolsó héten is, Viru pedig egy nap kivételével folyamatosan ment Kálmánnal síelni. Jó, mi? Én vagyok kint Svájcban, Virukám kijön hozzám meglátogatni, erre már most jobban síel. De nem baj, áprilisig minden szabad hétvégémen megyek fel, és behozom a lemaradásomat. :) De a kis piszok nem hagyja, hogy nagy előnyre tegyek szert, mert már következő hétvégén jön ki ismét hozzám. :) Na nem mintha ellenkeznék. ;)

De visszatérve az utolsó hétre (napra). Valami hihetetlen pörgös és eszeveszett volt. Barbarának hirtelen a semmiből le kellett adnia egy építési engedélyt, két csajszi az irodából folyamatosan neki dolgozott. Nekem is akadt bőven, mert aktualizálni kellett a terveket az apartmanházhoz és szakágiaknak mindent kinyomtatni. Ami annyit jelent, hogy 4 példány minden alaprajzból (van 6, és mindegyik A1-es), meg az összes falnézet, ami létezik (összeszámolhatatlan, de ha mégis megkísérelném összeszámolni, nagyjából 50 A/3-as lap, már lekicsinyítve). Természetesen az engedély leadás elsőbbséget élvez, mert az önkormányzat csak 4-ig van nyitva. Barbarának sikerült mindent fél 4-ig kinyomtatni, összerakni, aztán el kellett rohannia szegénynek még dokihoz is (Szandrát, a mostani u-pairt kísérte el). A nagy sietségben a főnök elfelejtett szólni a megrendelőnek, hogy írja alá terveket, így legalább az egész kapkodás a semmiért volt, mert végül nem adták be a terveket. Na, de felszabadult a nyomtató, akkor jöhetek én. Mielőtt lenyomtam volna a Crtl+P-t, betoppant Ueli, az építésvezető. Megkérdeztem tőle egy kis apróságot, mire kiderült, hogy egy elírás és egy téves infó miatt az össze nézetet újra végig kell néznem és kijavítanom. Mondanom sem kellett, hogy nem fejeztem be, ezzel kezdtem a hétfői napot.

Pénteken amúgy fél 5-5 fele, a megfogyatkozott létszámmal ugyan, de megnyitottunk a borhadból egy-egy üveget, hogy koccintsunk a sikeres évre, a következő boldogra, és a Karácsonyra. Jót beszélgettünk - mármint én inkább csak hallgattam a beszélgetést -, majd mindenki elindult haza, a maradék borokkal a hóna alatt. Már épp pakoltam a cuccomat, mire ott figyel egy Jack Wolfskin hátitáska az asztalomon. Feltűnt, hogy túl tiszta, valószínűleg új, és mivel mindenkinek van, csak nekem nincs, gondoltam talán nekem van kikészítve. CSillogó szemekkel betipegtem Hansjörghöz megkérdezni: "Ez nekem lett kirakva?" "Igen. :)". Mondanom sem kell, hogy úgy örültem, mint kutya a farkának. :) (Háttérinfó: tavaly karácsonyra mindenki egy ilyen hátitáskát kapott ajándékba, belehímezve: "Architektur&Design, Zermatt, 3920", mert 2012-ben az iroda újította fel a monstani Jack Wolfskin üzlet épületét) Kis apróság, de olyan gesztus, amitől azt éreztem, hogy teljes értékű tagja vagyok a csapatnak. :) Kivánni sem lehetne jobb lezárást 2013-ra. :)

Virukámmal elmentünk vacsizni, (közben folyton nevetett rajtam, hogy egy táska miatt fülig ér a szám), majd másnap síelés. Ne is mondjátok, mindenki a rettegett 3. nappal szekált, hogy az a legrosszabb. De nagyon jó volt, a nap végére már nemcsak a jobb, hanem a bal lábam is engedelmeskedett, hogy ne ékben nyomjam végig a fordulókat. :D

Ragyogó napsütés volt ismét, ugyan orkán erejű széllel párosítva, de még mindig jobb, mint a köd. Félidőben megmelegedtünk az olaszoknál, ahol ittunk egy Kalimero-t (Grappa, tojáslikőr felgőzölve, rá espresso, tejszínhab és fahéj). Csodálkoztam, hogy abszolút nem éreztem meg, valószínű kigőzölték az alkohol egy részét, a másik fele meg elfáradt a kezem felmelegítésében, így nem jutott fel az agyamig. :D

Síelés után gyors zuhany, csoki és ajándékvásárlás, majd este borozás a Schönegg-ben Szandrával, Barbarával és Ákossal, míg Kálmán zenélt (lásd: fotó; a fotókat Szandra készítette).

Vasárnap délelőtt összepakolás, leköltözés Barbara lakásába, majd hazarepülés Milanóból. Sűrű egy nap, de túléltük. :)

Karácsonyról és az otthoni két hétről egy következő bejegyzésben.