Jubileum

Élményben és munkában gazdag hét áll mögöttem. Úgy kezdődött az egész, hogy vasárnapi Kitti féle kijelentésből: "vagy elviszlek falat mászni, vagy akár elmehetünk az Albana Real-ba úszni, szaunázni, edzeni"-ből végül nem vagy-vagy, hanem is-is lett. 1-kor találkoztunk, 4-ig falat másztunk, majd hazaugrottam gyorsan, mert elfelejtettem a bikinimet elhozni :D (végül is minek az úszáshoz), majd vissza az Albana Realba. Fél óra futás, majd 3 kör szauna. A vicc az egészben, hogy végül nem kellett a bikini, mert a jacuzzit befoglalta egy csapat pocakos hapsi, akiknek fél órán belül a második palack pezsgőt hozták le a pincérek. :)

Mondanom sem kell, hogy hazamentem, vacsi, és dőltem be az ágyba. Aznap amúgy nem voltam százas, mert mielőtt a wellnessezéshez otthon hagytam a bikinimet, kimostam a síelős cuccokat, igen ám, de annyira figyelmtem, hogy mindent kivegyek belűlök, hogy "csak" a jó drága síbérletemet felejtettem benne. De svájci Qualität, ne essetek kétségbe, én már teszteltem! A 30°-ot és a 900-as centrit bírja. :D

A vasárnapi aktivitás után szerdáig a kezem nem teljesen úgy működött, mint ahogy kellett volna szegénynek, de hát nincs hozzá szokva az efféle megterheléshez. Csütörtökre már teljesen helyre jött, szükségem is volt rá, mert a hétfő-szerdai 10,5-11 óra munkanapok után tetéztem a hetet a csütörtökkel, 13 órával.
Szerdán amúgy teljesen véletlenül Kittinél összefutottam Szilvivel és az ikertesójával. Szilvivel már találkoztam, kint dolgozik pincérnőként kb. tavasz óta, a tesója most jött ki vele, ő baby sitterkedik, mint Szandra.  Szandráról jut eszembe, aznap este ő is átugrott hozzám, összedobtam egy-egy salátát vacsira,  közben beszélgettünk.
Pénteken kissé ki voltam, a délelőttöt két kávéval éltem túl, holott monstanság össz-vissz egyet iszok. Pénteken még építkezésen is voltam, ráadásul Hansjörg is kijött, mert elkészült a lift, így a földszintig már fel tud ő is jönni. Lesz jövő héten egy csomó teendőm a Tschuggével, főleg, hogy Ueli nem lesz egész héten, így nekem kell egyedül kimennem az építkezésre. Cseles volt, mert csak dobott egy e-mailt az összes alvállalkozónak, meg nekem, hogy "ja, amúgy jövő héttől kezd a csempéző a lépcsőházban, úgyhogy az állványzaton szíveskedjetek közlekedni". :D

Na de sebaj. Pénteken átnéztünk mindent Uelivel a helyszínen, leadtam az új hotel projektemnek a "vorprojektdossier"-jét, ami 200-as terveket, látványt, és költségbecslést jelent.

A húzós hét után vágytam egy kis kikapcsolódásra, és megkérdeztem a munkatársakat, van-e kedvük egy italt munka után meginni. Érdekes, hogy maguktól sosem kérdeznék meg egymástól, de ha valaki szóvá teszi, kapnak az alkalmon. Végül 5-ösben, Hänggi (másik főnök), Franziska, Daniel, Andreas és én beültünk a "Snowboat"-ba. Hänggi meg Franziska viszonylag korán lelépett, így maradtam a két jómadárral. De rájöttem, hogy ha a kollégáktól megkérdezem, van-e kedvük EGY italt meginni, ők azalatt 10-12 sört értenek. Amíg én két cidert meg később még egy felet megittam, ők 10 sört gurítottak le. Én ott is hagytam őket fél 12-kor, mert másnap korán kelés és síelés.

Na és hogy miért jubileum a cím? Mert ez egy jubileumi szombat volt. 10. alkalom, hogy síléc volt a lábamon, és ennek tiszteletére estem is egy jubileumit. Nem nagyot, nem gyorsan, csak bénán. Mindenkinek azt tanácsolom, inkább a hóba essetek, mint a síléc élére, mert az puhább :D (fenékkel). Már sokkal jobban vagyok, de délután 1-ig bírtam a megpróbáltatásokat, aztán már annyira nem működött a hátsóm, hogy inkább visszajöttünk a városba. Az idő sem engedte volna sokkal tovább, mert délelőtt ugyan még jó idő volt, de délután jött a szeles, havazós felhőrengeteg, a pályán meg nem olyan nagy buli, ha semmit nem látsz belőle. Holnap semmiképp nem megyünk, se az idő nem lesz jó, se a hátsóm nem jön helyre holnapig. És hogy tetézzem a napot, igazi zermattivá váltam ma, mert sikerült már az utcán is seggre ülnöm. Pedig túracipő volt a lábamon. De hát a jeges úton az se sokat számít.

Szóval pihengetősre veszem a honlapot, mert a jövő hét ismét kemény lesz, szükség lesz az energiámra.

Kedden Franziskával meg Andreassal kimegyünk az építkezésekre, a Tschuggére kikisérnek, meg megnézzük az Adriant is, hogy állnak az utolsó belső simítások.

Szerdán jön Barbara, pénteken meg Marie Christine, úgyhogy nem fogok unatkozni.

Ha minden igaz, februárban csapatépítős sínapunk is lesz. Hänggit megkérdeztem, hogy idén is lesz-e valami, mire Franziska lecsapott a lehetőségre és felajánlotta, hogy ő szívesen megszervezi. (Franziska az új építész munkatársunk, nagyon aranyos csajszi, 3 éves kora óta síel, sítanár, csak most a térde miatt nyárig nem síelhet). És abból látszik, hogy nekik is jólesik a szocializálódás, hogy még aznap este megbeszéltük, hogy jövő hét pénteken meg elmegyünk közösen moziba. Úgysem voltam még a zermattiban, szóval kíváncsian várom Heinz Julen kényelmetlen székeit. :D (háttérinfo: Heinz Julen a helyi csodapók "művész", van pár háza, elég érdekes a stílusa, szereti az ipari dolgokat a barokkal keverni. Nem mindenkinek jön be, na.

Hotel Vernissage - Bar - Heinz Julen csillárral (igen, hegedűk lógnak benne)

Utolsó infó: kapok új szerződést és engedélyt. Év végéig szeretnék itt maradni, ha Virukám se bánja. Őszintén szólva maradnék még tovább is. Az eddigi legszuperebb iroda, ahol dolgoztam. A főnökök eszméletlenek, a csapat szuper, nemcsak szakmailag, emberileg is, túlórázni kell, de kompenzálnak, és amilyen projektjeim vannak, szívesen teszem bármikor. Nem beszélve a csodaszép városról, az új lehetőségekről, az új tapasztalatokról. Szóval valószínű van még időtök meglátogatni. :)