Meló

Gyorsan míg a srácok (Jos, Dani, Viru) ide nem érnek, írok pár sort, mert rettenetes lemaradásban vagyok.

Az esés utáni héten nemcsak az aktuális defektem miatt nem kellett azon gondolkodnom, na vajon mivel üssem el az időmet itthon, mert konkrétan ilyen nem volt. A héten Ueli szabin volt, így a Tschuggés építkezéses dolgok rám hárultak. Szuper, hogy ezen a héten kezdik el a lapozást a lépcsőházban, így a jeges állványzaton kell a 3. emeletről a 4.-re menni. :D Túléltük. Egy-két változtatáson kívül "csak" egy hímsoviniszta fickóval kellett megküzdenem. A krapek úgy írt e-mailt, hogy nem is nekem címezte, de mindenképp azt akarta kihozni, hogy rossz, amit csinálok. Már az előző tárgyaláson is láthatóan szúrta a szemét, hogy mi a fenét keresek én ott. "Finoman" megjegyezte, ha nem törne le a körmöm és hajlandó lennék kifáradni az építkezésre, akkor látnám, hogy mi a valóság, és jól rajzolnám a terveket. Megjegyzem, minden héten megyek az építkezésre, a tervek is jók voltak, csak ő nem tudta helyesen olvasni. De sebaj. Ueli eközben válaszolt neki telefonról. Erre jött a válasz: "Jaj, nem akarlak a szabadságod közben zavarni, nem azt akartam mondani, hogy valamitelrontottál, hanem hogy a kolléganő rosszul rajzolta a terveket." :D Ha mindenképp kötözködni akar, akkor legyen annyi vér a pucájában, hogy nekem címzi, nem? :D Azóta amúgy nem írt, én meg élvezem a nyugalmat. :)

A nyugalomról jut eszembe, az se nagyon volt mostanság, mert a sűrűje szerdától jött. Hansjörg odajön hozzám és kérdezi, hogy állok az új hotel projekttel? Mondom egész jól. Miért? Csak mert le kéne adni az engtervet. Ok, és mi a határidő? Péntek. :D Úgy, hogy a biztonság kedvéért toljam az egész házat arrébb 1 méterrel. A leadás napján. :) Sejthetitek, hogy pénteken nem adtuk le. Illetve nem ezen a héten, hanem a rákövetkezőn. De a finomság a dologban, hogy én csütörtöktől szabadságon voltam.

Ezért szerdáig mint az őrült, úgy rajzoltam napi 12-13 órákat, a szombatot is beleértve. Még "szerencse", hogy az idő miatt sem lehetett volna aznap síelni. Vasárnap viszont elmentünk, Kittivel és Kálmánnal. Át az olaszokhoz, majd vissza, és méga svájci oldalon síelünk párat. Jó elgondolás, de 90 km/h-s szélben nem olyan poén. A trockener Stegről úgy kellett lehajtanunk magunkat, mert a szél majdhogynem visszafújt minket az olaszokhoz. :D Ha el tudjátok képzelni, milyen tejben úszni, na ez olyan volt. Felvonóval mentünk vissza a városba, viszont a szél miatt az is 50 m-ként megállt 5 percre. :D De leértünk épségben. Most hétvégén is megyünk Viruval, Kálmánnal síelni, Josnak meg Daninak kértem kölcsön 1-1 szánkót. Jah, mert hogy a srácok mennek Nürnbergbe, csak előtte tesznek egy 3-400 km-es kitérőt felém :), majd hétfőn tovább állnak Freiburgba Robihoz, majd Boldizsárékhoz Esslingenbe, és végül megérkeznek Nürnbergbe. Jó kis karika, mi? :)

Na de visszatérve. Hétfőtől szerdáig hasonlóan teltek napjaim. Alvás (kevés), meló, kaja, meló, (kaja), zuhany, alvás (kevés). Csütörtökön reggel pedig vonatra ültem, és mentem a jól megérdemelt hosszú hétvégémre. Ne haragudjatok, hogy most nem kerestem senkit, családos program foglalt le túlnyomóan, a maradék időben meg igyekeztem az ágy és vonzáskörzetében tartózkodni. :)

Az otthoni sztori jön egy következő bejegyzésben. :)