Húsvét, otthon

Kávézó a Gombában

Ne haragudjatok, hogy így eltűntem két hétre. Igaz Barbara észrevétele, hogy ha az embernek lenne mit mesélnie, ideje nincsen papírra vetni, ha meg van ideje írni, akkor meg nincs miről írni. Mesélnivalóm van bőven, úgyhogy több "cikkben" csoportosítom, hogy ne sokalljatok be tőlem. :)

Szóval húsvét előtt szerdán a szokásos milánói járattal hazarepültem kishazánkba. Csütörtökön be is indult a mókuskerék Pesten, mivel 8-kor már a fogorvosi székben csücsültem. Aztán lefutottam a szokásos köröket: lakásnézés, ilyen doki, olyan doki, gyógyszertár, felvettem az új jogsimat mert lejárt (pont jó, hogy ebben az évben, így legalább fémesen csillogó mosolyomat kell néznem 10 éven keresztül a kártyán :D). Közben összefújt minket a szél a csajokkal egyik este, pontosan befújt minket az új gombában lévő kávézóba (nem csak költői túlzás, "mázlimra" rendkívül szeles, esős időt fogtam ki otthoni időtöltésemre). Márti mesélt a közelgő esküvő szervezési kihívásairól, örültünk együtt Timi eljegyzésének Nórival együtt, aki meg már házas. :) Minden életfázist képviselt valaki. :D

Szintén

Találkoztam végre Rékával is, akivel azóta nem sikerült, mióta mindkettőnknek fent van a fogszabályzója....majdnem egy év. És Réka, megint elfelejtettünk képet csinálni. Még nincsen egy közös se. :( Mondjuk van oka, mert mindig annyira belemerülünk a beszélgetésbe, hogy egyszerűen elfelejtjük, de remélem a legközelebbi alkalommal pótoljuk.

Zsófimmal egybekötöttük a kellemest a hasznossal, az otthoni családos húsvétozás után felvittük kocsival Pestre, így közben tudtunk beszélgetni, és kényelmesebben hazaért ő is. :)

De visszatérve a pesti napokhoz, a pörgés folytatódott vasárnap hajnalig, mivel szombat este Szilvi lánybúcsújába voltam hivatalos. Egészen szűk körű volt, 4-en voltunk a menyasszonnyal együtt, de nagyon jól sikerült. Fele szervezett volt, fele spontánul alakult, de minden így volt tökéletes. Jó volt látni, hogy a kedvében tudunk járni, és elmondása szerint nagyon élvezte. :) Az attrakció egy óra limuzinos városnézés volt az estében, ami alapvetően nem passzol Szilvi személyiségéhez, de mivel aznap volt az esküvői fotózásuk, úgy érzete magát egész nap, mint egy kis hercegnő (mi csak a menyasszonyi ruha effektnek hívtuk :)), és annyira jól sült el, amire nem is számítottunk. Végig nevettük az egész estét, jókat beszélgettünk, fantasztikus volt. Remélem lassan megkapom a képeket, és akkor egy-két kevésbbé kompromittálót fel is tudok tenni. :)

Még a furka fele megyünk

Vasárnap megfáradtan és nyugalomra vágyva hazatértünk Dombóvár Citybe, ahol hétfőn estig a családé volt a főszerep. Közös ebéd mamával, aztán sütizés Viruéknál, otthon römi party és tv mentes esti beszélgetés anyáékkal. :)

Kedden hajnalban pedig kocsiba ültünk Viruval, és vissza/kijöttünk Zermattba. Kettesben. :) Én vezettem a német határig, aztán átadtam a tapasztaltabbnak. :) Egészen odáig baromi jól haladtunk, míg el nem értük a svájci határt és nem kezdtünk el variálni.

Orsi mérgesen és kétségbeesetten fotóz
Furkáról leérve az autópályán

Kezd gyanús lenni az útvonal - autópályáról letértünk

Na, ekkor jött az a döntés, hogy már jó idő van, menjünk a Furka kocsivonathoz, akkor nem kell keresztül kocsikázni egész Svájcon. Hát jó, legyen. Közben megnéztem az útinfókat, és hát jó, a furkapass zárva, de a kocsivonat pont azt helyettesíti, oda meg azt írják hogy az év minden napján megy. Akkor ok. Nagyon jó ütemben haladunk a Furka fele, fent baromi meleg, napsütéses idő van, csodaszép a táj, kilátás, mindaddig élvezzük is, amíg meg nem látjuk a "LEZÁRVA" táblát az utolsó 10 km előtt.....What??? Ja, kiderült, hogy ez az útvonal cseles, mert egy másik Pass, az Oberalppass vagy mi vezet fel a kocsivonatig, és az is zárva. :( Mit tudunk csinálni? Körbekérdeztem az előtte lévő faluban, hogy tudnak-e segíteni. Hát van egy másik vonat, egy picike, ami ezt a passt helyettesíti, de egy nap kettő megy, és meg kell kérdeznünk, van-e még rá hely. Ok. A probléma ott kezdődött, hogy nem találtuk meg az állomást, ahonnan indul :D (tényleg kicsi), a másik, hogy tényleg felférünk-e, a harmadik, hogy fél 7-kor megy, és mi 4-kor értünk oda. Jó hát akkor mi legyen? Ne kockáztassunk, menjünk a Kandersteg kocsivonathoz.

Egy kis szakasz autóút, csak hogy ne forduljunk megint vissza

 Le a hegyről, körbe Svájcon, fel a hegyre, át a hegyen, le a hegyről, fel a hegyre, ahh... De ez nekünk nem volt elég kaland. Drága Sygic úgy gondolta, hogy minek körbemenni Bernig, amikor Zürich előtt le lehet csapni azt a nagy kanyart Zug-Luzern-Interlaken irányába, igaz az nem autópálya, de rendes út, 80-nal lehet menni rajta. Ahha, persze, csak hiszi. Kár, hogy ez is fel- meg lemegy 5-600 métereket. Még egy útlezárás, mondjuk ki tudtuk szerencsésen kerülni, aztán az út majdnem elfogyott alalttunk, mintha szőlőhegyre tartanánk épp, olyan "széles" volt.

Fel a hegyre..

Mindenféle izgalmakat megélve éjjel 11-kor léptünk be hulla fáradtan a lakásba. Nem mondom, gyönyörű volt a táj, de legközelebb tervezetten, és nyáron szeretném ezt látni, nem így random egy 12-3 órás utat kis kocsikázással 17-8-ra felhízlalni. Az utolsó morzsákat is megettük, ami nálunk volt, szegény Virukám már azt kérdezte órák óta, mi van még enni, és kínunkban Vispben a pályaudvar melletti, 10-ig nyitva tartó Coop Pronto-t fosztottuk ki, hogy ne korgó hassal érkezzünk meg. :D

Le a hegyről...és továbbra is hasonló szép képekkel tudnám
illusztrálni az utat, ha nem sötétetedd volna be :D

Szóval tanulságos volt, és mindenkinek mondom: tavasszal sokkal problémásabb átkelni a hegyi hágókon, mert lehet az utak már szárazak, viszont ahogy melegszik a hó, csúszik le a hegyről, okozva lavinák és útzárlatok százait Svájcban. Mielőtt útnak idultok, mindenképp olvassatok és nézzetek utána. Mi is megtettük, és hiába, még a helyismeretem sem volt elég hozzá, és szépen pórul jártunk. No de ezt is túléltük, és tapasztaltabbak lettünk ezzel az élménnyel is.