Céges karácsonyi vacsora

Ha már így belelendültem, írok pár sort a kifelejtett céges karácsonyozásról. Ez nekem mindig afféle zermatti étterem és hotel mustra. Mindig máshol tartjuk, és mindig ott, ahova magamtól nem mennék vacsorázni. Nem azért, mert nem jók (sőt!), hanem azért, mert valószínűleg mind nagyon drága. Így esett idén a választás a Hotel Alpen Resortra.

A menet a szokásos: apero 6-fél 7 körül, majd vacsora 8 körül, kötetlen beszélgetés és iszogatás kinek meddig kedve tartja. Idén viszonylag szolid volt mindenki. Már én is megtanultam kezelni ezeket a helyzeteket, úgyhogy nem volt gond.

A menü fantasztikus volt: előételként tonhal scarpaccio (nyers hús hajszálvékony szeletekre vágva) lazactartárral, salátával; leves: Matterhorn leves (valami hagyma raguleves tükörtojással és pirítóssal); főétel egy vajpuha marha steak volt parpardellével és párolt zöldséggel; a desszert pedig baracksorbet apricotine-nal, friss eperrel. Nyami. :-)

Jól éreztem magam, sokat beszélgettünk Elizabethtel (pénzügyes, osztrák származású), Rouvennel (új gyakornok srác) és Uelivel (építésvezető). Ők ültek velem szemben, mellettem. Jó volt végre nem csak munkáról, építészetről és a zermatti emberekről beszélni. Ahhoz amúgy sem tudok hozzászólni, csak ülök, hallgatok, bólogatok és mosolygok. De most érdemileg is elég sokat beszéltem, Barbara, biztos meglepődtél volna rajtam. :-)

Tonhal scarpaccio

Matterhorn Suppe

És mi más volna a főétel mint steak