Willkommen 2016

Ez az év nem kezdődik jól...először elhagyják a feladott poggyászomat Malpensán (évente egyetlen egyszer viszek magammal nagy bőröndöt az ajándékok miatt, ezután azt hiszem kétszer is meggondolom a dolgot), de azért csak csak meglett még a helyszínen. Upsz, bocsi, lepottyant a kocsiról. Összezúzva, mocskosan ám, de meglett. Valahogy éreztem, hogy most nyugodtra kell vennem a figurát. 

Aztán jön a hír, hogy szegény Kálmán elszakította a térdszalagját, ami azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel műteni kell, és idén el lehet felejteni a síelést. Rám nézve ennek annyi következménye van, hogy nem érzem a sítudásomat még olyan fenomenálisnak, hogy egyedül át merjek csúszni az olaszokhoz. Így amikor megyek, csak a közelebbi, biztos pályákat fogom célba venni. De egyedül valahogy nem ugyanaz...

És hogy feltegyem a pontot az i-re, ma este sikerült megküldenem a laptopot némi folyadékkal (na ezért jó, ha az embernek van külön dolgozó és étkező asztala), és most nem működik a billetyűzet rajta, ohhh yeah...remélem vagy holnapra kiszárad vagy még garanciálisan megjavítják, különben sokba fog nekem kerülni ez a mulatság...

Szóval optimistán nézve az év hátralévő része már csak jobb lehet...szeretnék ugorni egyet erre a részre. Vigyázzon mindenki magára és családtagjaira, és a térdetekre főképp!

Mindenkinek nagyon szép hétvégén.

U.I.: Most jövök rá a blog igazi pozitívumára. Ha egyedül vagyok és nincs kihez szólnom, hát leírom a vakvilágba, amit érzek, amit gondolok, ami nyomja a lelkemet, amit szívesen elújságolnék. És lám, megjött a jótékony hatása: mérgesen kezdtem el írni ezt a bejegyzést, de mire a végére érek, meg is nyugszok.