A magyar csapat

március 27, 2016

A magyar csapat

A három napos síhétvége után a múlt hétvégén ismét jó kis társaság gyűlt össze. Karesz és a fia Marci Nyonból jöttek el ismét Zermattba, mint ahogy szokásukhoz híven, minden télen egyszer meglátogatják jó barátjukat, Kálmánt és élvezik a végtelenített sípályarendszer adta gyönyörűséget.

Ezúttal női társaságban sem szenvedtek. Szombaton én fárasztottam őket szegényeket, vasárnap meg teljesen felfegyverkezve, Marcsival és Szandrával együtt felesre húztuk fel a nemek arányát. :-)

Szombaton a srácokkal nem kíméltük magunkat. Este 5-re értem haza a síelésből úgy, hogy az első kabinnal mentünk fel (fél 9). Nem mondom, hogy én nem mentem volna le hamarabb, de Marci olyan arányosan kérte, hogy maradjak, hogy nem tudtam neki nemet mondani. Remegő lábakkal, dekoncentráltan, de épségben értünk le 55 kmnyi risza után. Ezzel felállítottam eddigi rekordomat. :-D 50 körül már síeltem máskor is, de hogy ehhez majdnem 8 kmnyi szintsüllyedést párosítottunk, na olyan még közelítőleg sem történt meg velem.

Este, amikor gyalogoltam lefelé a Schöneggbe meghallgatni, hogyan játszik Marci és Kálmán duettet, alig bírtam lefelé fékezni magamat. Ezúttal kivételesen a felfelé menetet jobban élveztem. :-)

Az este is jól sikerült, de egy tanács: síparadicsomban, főszezonban, szombat este asztal foglalás nélkül ne akarj vacsorázni. Mázlink volt és a thai étteremben volt egyetlen egy üres asztal, de mindez egy óra bojongás után.

Kitti nagyon megszerettette velem ezt a Pad Thai nevezetű tésztafélét...amint beléptünk az ajtón, tudtam, hogy ezt fogom rendelni. :-) Pozitív vonzata is volt Marci részéről a dolognak: eddigi rossz (nem rossz, inkább csak túl csípős és fűszeres) thai gasztronómiai emlékeit jóra írta át szintén a Pad Thai. :-)

Egy szóval a hétvége fantasztikus volt, jó sportos, jó társaságban. Csak amilyennek lennie kell. Most még ismét a reptéren ülök és várom, már, hogy ismét veletek lehessek. Puszi Nektek, nemsokára találkozunk. :-)