Sí így, sí úgy

Táj hóesésben

A múlt hétvége kimondottan aktívan és mégis pihenéssel telt. Szombaton "rossz" idő volt (esett a hó; az itt nem számít rossz időnek, csak a síelésben korlátozó tényezőnek), így Kálmánnal kieszeltük, hogy a térdét elsőre nem vetjük alá ilyen kockázatnak, hanem épp ellenkezőleg, még egy kicsit edzünk rá és én csatlakozok hozzá a túrasíelésben. Kikölcsönöztem a túrasí felszerelést egy napra, és már semmi sem állíthatott meg minket a Suneggáig.

Bizonyíték a túrasíelésre :)

Egy jó 600 métert mentünk felfele és azt kell hogy mondjam, nagyon élveztem. Kimosta az agyamat, hihetetlen, milyen jó hatással van az emberre. A tájat végre volt időnk  megcsodálni, mert nem száguldunk lefele mint az őrültek (csak jól hangzott, én nem ebbe a kategóriába tartozok:D), hanem kínlódsz épp felfele a sípálya szélén, ellenkező irányban a tömeggel, akik furcsán bámulnak, hogy elment-e a maradék józan eszed. De még nem teljesen, ne aggódjatok. :) Nemcsak a léleknek, hanem a testnek is nagyon jót tesz, mert a világ összes mérgét sikerül kiizzadnod egy ilyen távon, még ha hideg is van. Persze vigyázni kell, hogy meg ne fázz, de váltó pólóval, sapkával orvosolni lehet a helyzetet. Én megfejeztem még egy forró zuhannyal és egy másfél órás délutáni szundival, így az eredmény tényleg magáért beszélt.

Este csiniben, a vacsira készülve.
Szelfis képeket ezzel letudtam egy évre.

A kiadós mozgás után megvolt a kiadós vacsora is; Kittivel és Szandrával, a Rua Thai étteremben. Mennyei finom volt mind a három főfogás (3-at rendeltünk közösen), majd ki is pukkadtunk, mire mindet elpusztítottuk. Aztán jött a meglepi torta Szandra jóvoltából (nagyon szépen köszönjük!), csak hogy biztosan ne maradjunk éhen. :) Jó régen voltunk így hármasban, szóval volt mit pótolni. De furcsa is volt egyben, hogy nem volt ott Barbara. Mindig négyesben ünnepeltünk mindent...

Az eseménydús szombat után 10-kor én már úgy aludtam, mint a bunda. Aztán vasárnapra virradóan csodaszép napsütés, kellemes -10 fok a faluban, a hegyen meg -25 :D, de nem tántorított el minket a síeléstől. Első alkalom volt Kálmán balesete óta, hogy lécre állt. Ő is vigyázott magára, én is rá, úgyhogy épségben hazaért, de azért átmentünk Cerviniába meginni a jól kiérdemelt bombardinonkat. :) Méltó befejezése volt a hétvégének.

Jövő hétvégéről is lesz majd mit mesélnem - bár aki unja a síelős sztorikat, el se olvassa :D -, mert meglátogat vééééééégre Viru, együtt megyünk síelni, remélem Kálmán is tud csatlakozni hozzánk.

Előétel - az éttermes képek Szandrától vannak

Pad thai, tradicionális thai tészta étel tofuval, itt rákkal és tojással. Isteni.

Thai red curry, csirkés, kókusztejjel, citromfűvel és gyömbérrel. Fenséges.

Mézes kacsa naranccsal és gyömbérrel. Nekem talán a 3. helyezett
a fogások közül, pedig ez is nagyon finom volt.

Szülinaposok a tortával. Kicsit fáradtan, kicsit előnytelen fényben,
de végre ismét együtt ünnepelve :)

Cervinia, bombardino.

Nincs több hozzáfűznivalóm. :)