Leukerbad, Bergbahnen, usw.

Menü - Vacsora, ZB AG

Sűrű hét áll mögöttem, és még sűrűbbnek nézek elé...a szép az egészben, hogy "pont most" kellene minden erőmet beleadva péntekig elkészítenem egy nagyon nagy projektnek a terveit, de hiába, a szervezet jelez: ez már sok, le kell lassítanom. A jelzés módja pedig egy enyhe ínhüvely gyulladás. Annyira még nem elviselhetetlen, hogy ne üljek itt és meséljem el nektek, de azért olyan mértékűvé vált, hogy azt mondtam: oké, beállok a svájci gyógyászati mókuskerékbe és elmegyek dokihoz. Persze itt úgy működik, hogy ha nem akarod a fél vagyonodat kifizetni fizioterápiára, akkor egy kis ferdítéssel azt kell mondani az orvosnak, hogy elcsúsztál az irodába menet, hogy munkahelyi balesetnek számítson és a munkahelyi baleset biztosítás állja a csekket. Elég "vicces", mert ha úgy megyek oda, hogy túl sokat és hevesen dolgoztam, ami miatt ínhüvely gyulladást kaptam, akkor az "sima" betegségnek számít, és fizeti az én egyéni betegség biztosításom. Bocsánat, fizetné, mert magas önerőt választok, mivel sosem vagyok beteg. Először volna rá szükségem a 3,5 év alatt, de akkor sem ér semmit. Kicsit fura nekem ez a rendszer... azután meg pláne, hogy még csak semmi kedvezményt sem kap az ember, mert sosincs szüksége a biztosítására. Ennyit erről.

Leukerbad

Szóval szerdától ha minden igaz már fél zermattinak mondható leszek, mert én is elkezdek fizioterápiára járni. (itt mindenki, az 5 évestől a 85-ig fizióra jár...)

Ezt akartam megelőzni a Szandrás, Leukerbadenes hétvégével, termálvizes kezelésekkel, vízsugár terápiával, masszázzsal, de sajna most ez nem elég. A hétvége ettől függetlenül szuper volt. Kirándultunk, sétáltunk a faluban, fürdőztünk, szaunáztunk, masszázsra mentünk, finomat vacsoráztunk stb. Felültünk életünk legmeredekebb felvonójára, aminél az volt az érzésünk, neki fog menni a sziklafalnak....de nem ment! :D Azért boldogok voltunk, hogy leszállhattunk róla, és az adrenalin sokk után sziklaszilárd talajt érhettünk.

Vacsora

Előtte csütörtökön - csak hogy ne legyen unalmas a hét - a zermatti felvonókat működtető cég, akinek az új felvonó épületet tervezzük, meghívta az összes munkást, aki idén az építkezésein dolgozott. A Hotel Post pizzériája tele volt emberrel - 100 körülre saccolom -, ebből hárman voltunk nők: egy építésvezető (le a kalappal előtte!), Franziska meg én. :D Érezhető is volt, mert úgy bámultak, mint borjú az új kapura, aki nem ismert minket. Végül is jót ettünk, beszélgettünk, bár én fájdalmak közepette búcsúztam el 10 órakor a csendes nézőközönségtől.

Konzol kilátó - nem nekem való

Holnap dolgozok, különben nem tudom befejezni a projektet, szerdán megbeszélés maraton, csütörtökön befotózok két elkészült építkezést, majd délután archicad kurzus Brigben. Pénteken reggel prezentáció, és aztán szerintem délben én intek is, hogy szevasztok.

Amiről még elfelejtettem írni, az a suli pályázat. Amint a kezem helyrejön, pótlom elmaradásomat. Jó éjt Nektek.

Gemmi

Valami vörös moha, nagyon vicces látvány volt. Mint a rozsda a fémen..

Nini, ott a felvonó árnyéka...kicsit magasan megy...

Gemmi - tó - panoráma

Panoráma II.