Munka, bringa, munka, túra, munka...

juhú, itt még nem estem el :D
A Zermattban töltött idő nagyjából a címben összetömörített jelszavakkal jellemezhető. Hétköznap szorgos munkanapok, sokszor elnyúlnak sajnos elég hosszúra, ha pedig hétvégén nem kell behoznom a lemaradásomat, akkor pedig vagy túrázunk, vagy bringázunk a csajokkal. Múlt hétvégén én mentem fel Szandrával Stafelalpig, ezen a hétvégén Kitti. Jó nagyon ez a bicaj, csak fogadj meg két tanácsot, főleg ha nőből vagy: ne veszítsd el a koncentrációdat az utolsó kanyar előtt, majd ess rá egy halom kőre :D, illetve hirtelen ijedtségedben - dombon lefele, csúszó, fékező biciklivel alattad - nem feltétlen a legjobb megoldás, hogy megpróbálod letenni a lábadat...Túléltem mindkettőt, csak nem hiába nem mentem a lányokkal most szombaton, mert még fájdalmas volt felülni ismét a kerékpárra. Szandra most nagyon meg van őrülve a tekerésért, vett is egy biciklit, szóval már semmi sem állítja meg, én viszont megint a gyaloglást részesítem előnyben. A legjobb váltogatni, hogy egyikre se unj rá. Azért mindenre igaz, hogy a jóból is megárt a sok. De azért még nem tartunk itt, ettől nem kell félni. :)

Csajok és Raini. Furin teljesen véletlenül összetalálkoztunk.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések