Kizarva Zermattbol

Várjuk a helikoptert

Tehát a folytatás: Teljes nyugalommal ültem fel Baselben a vonatra, mivel reggel csekkoltam: ugyan a vonat már nem jár, de pótlóbusz felviszi az utasokat Täschig, majd át lehet szállni a shuttle vonatra Täsch és Zermatt között - az SBB szerint. De a MGB (Matterhorn Gotthard Bahn, akik Zermatt környékén üzemeltetik a vonathálózatot) nem így gondolta. Lavinaveszély miatt szombat este 10 után ismét lezárták mind a vonat-, mind az autós közlekedést Zermatt és Täsch között, egyedüli opció a helikopter maradt.

kilátás a helikopterből

Jólesett volna, ha valaki figyelmeztet, hogy mi a helyzet, mert még sajnos nem tudtam, hogy hol kell utánanézni az aktuális és releváns híreknek, de hát mindegy,  így alakult, és egy életre megtanultam, hogy hol kell informálódni: mindenkinek javaslom, hogy ha Wallis fele veszi az irányt az http://www.rro.ch/cms/?page=verkehr alatt az aktuális úthelyzetnek nézzen utána. Illetve az https://www.alpen-paesse.ch/  a hágók helyzetéről ad aktuális körképet.

Szóval ott állok Vispben, délután 4 óra van, a helikopterek a főnök szerint 5 óráig járnak, az út Täschig pontosan egy óra. Mi legyen, induljak el, próbáljam meg, hátha sikerül? De ha nem, és Täschben ragadok, ott aztán tényleg nincs egy ismerős sem, akinél meg tudom húzni magamat egy-két éjszakára. Vagy maradjak és másnap próbálkozzak? Végül felhívtam az Air Zermatt-ot, hogy van-e lehetőség még Zermattba repülni, de nemleges választ kaptam. Annyira viharosra fordult az idő, hogy már a helik sem tudnak felszállni. Így hát eldőlt, élnem kell Sandra kolléganőm vendégszeretetével.

Andreas (volt munkatárs) Zermattban ragadt, így szerda este
tudtunk találkozni

és mivel ő félig olasz, bejutottunk foglalás nélkül a híres-neves
Giuseppebe - trüffeles, pestos tészta parmezánnal. Egyszerű
de nagyszerű

Nagyon hálás vagyok neki, rendkívüli ellátásban volt részem, és még sikerült meg is oldanunk, hogy mindketten tudjunk dolgozni. Vicces, így kedden igazából mi ketten dolgoztunk az irodából, mert a többieket evakuálták az iroda épületéből, mert az oda vezető út lavinaveszélyessé vált. Végül aztán egészen szerda kora délutánig náluk kellett maradnom, mert hétfőn az időjárás csak rosszabbodott és az utat egészen Staldenig lezárták (Stalden az első falu Visp, a völgyben lévő város után). Keddre már kisütött a nap és el tudták kezdeni a helyreállítási munkálatokat, majd szerdán dél körül lejött egy hatalmas lavina a zermatti pályaudvar előtt közvetlenül, így a vonatközlekedés egészen csütörtök estig lehetetlenné vált (várhatóan először pénteken lehetett volna vonattal közlekedni). Ekkor csörrent meg a telefonom, Hans-Jörg volt az, és mondta, pakoljak és induljak el, Täschig már járnak a pótlóbuszok, aztán szálljak be egy helibe és menjek fel, különben az egész hét kárba vész munka szempontjából.

Csodás látvány csütörtök reggel, munkába menet

Így is lett, fél 5-kor Täschbe értem, majd az első helivel irány Zermatt. Nem egy élményrepülés volt, betereltek minket, mint a bárányokat a helibe, még az övet sem csatoltatták be velünk, csukták be az ajtót, és irány Zermatt. Fel- és leszállással együtt nem volt másfél perc az út, cserébe 70 frankot kellett fizetni a mókáért. Persze attól még, hogy nem élményrepülésnek szánták, de én mint halandó, vonattal és biciklivel közlekedő átlagember mégis egy különleges pillanatként éli meg még ezt a másfél percet is. 😊 Szerencsére az iroda állta az helikopterezés költségét - máskülönben megvártam volna a vonatot.

Sandrának még egyszer hálás köszönetem a kedvességéért. Megismerhettem a barátját is, Josét, valamint Vénuszt és Uránuszt (huncut kismacskák, egy lány és egy fiú). Állítólag nagyon félénkek, de hozzám egész közvetlenek voltak, pedig nem vagyok egy nagy macskás típus. De ezt a két kis rosszcsontot én is nagyon megkedveltem.

a kis fotgoén Vénusz :)