Az ősz már ugyan a házas élet keretei között telt el, annak ellenére házassághoz nem illő mennyiségű időt töltöttünk külön egymástól Viruval. Innen jött az ötlet, hogy a hétvégére eső 30. születésnapomat kettesben töltsük és a lemaradásunkat némileg pótoljuk. Már régóta szemezgettem Pannonhalmával (nemcsak a borok miatt), még Győrben se voltam szégyen szemre, és miután kiderült, hogy a kettő egymástól egy köpésre van, meg is volt a hétvégi program.
Mivel késve indultunk el, ezért szombaton csak a délutáni borkóstolóra és pincelátogatásra értünk oda (tudom, egyből a lényegre tértünk 😄). Sajnos egyikünknek vezetni kell vissza a szállásra, plusz én vagyok a szülinapos, így tárám: megvan a nyertes, ki lesz a sofőrünk 😉. Virukám így nem kért kóstoló csomagot, csak megnyalta a borokat az én poharamból. Először úgy gondolta, hogy kérünk kettőt, és egy icipici korty után átadja nekem az ő poharát is. Szerencsére sikerült erről lebeszélni, mert 1: 7 borból álló borkóstolóról beszélünk és 2: a srác kitöltött egy deci bort poharanként. Azt hiszem nem is kell tovább ecsetelnem a dolgot. Így is meglehetősen kedélyes állapotban távoztam a helyszínről, nem is tudom mi lett volna, ha dupla mennyiséget kellett volna bevinnem a szervezetembe.
A borok amúgy nagyon jók, jobbnál jobbakat ittunk, és nem csak fehéreket. A fej- és garattágítás után kis séta, majd az apátsági étteremben vacsoráztunk. Ahogy a borászatra, úgy az étteremre se lehet panasz: mind esztétikailag, mind építészetileg, mind gasztronómiailag magas színvonalú mindkettő.
A vacsora után visszakocsikáztunk Győrbe és elfoglaltuk a szállásunkat. Kis szusszanás után sétáltunk egyet, hogy lássuk a városközpontot az esti fényekben pompázni. Sokáig nem tudtunk gyönyörködni benne, mert még a svájci teleken edződve se bírtam sokáig az itteni csípős, szeles, párás hideget. Beültünk kicsit felmelegedni, beszélgetni, Viru pótolta a borfogyasztásbeli lemaradását, én pedig hagytam felzárkózni egy mentatea társaságában.
Másnap a reggeli után sétáltunk még egyet - nappal is - a városban, majd visszaautóztunk Pannonhalmára, hogy megnézhessük az apátságot, a hozzá tartozó kis szuvenírest, majd a faluban lévő apátsági cukrászdát. A látványosságokból kifogyva pedig útnak indultunk haza.
 |
| Borkóstoló sor |
 |
| Apátsági étterem - belső |
 |
| Vízi bivaly gesztenyés krokettel, zellerkrémmel, aszalt szilvával |
 |
| győri fények |
 |
| étterem bejárat |
 |
| Az apátság a támfal mögött |
 |
| apátsági templom |
 |
| apátsági templom |
 |
| apátsági templom |
 |
| kerengő |
 |
| könyvtár |
 |
| könyvtár |
 |
| könyvtár részlet |
 |
| Viru - hozzáépített bejárati részen |
 |
| Győr belváros |
 |
| győri templom |
 |
| Győr - részlet |
 |
| levendulás krémes az apátsági cukrászdából |
Az ősz már ugyan a házas élet keretei között telt el, annak ellenére házassághoz nem illő mennyiségű időt töltöttünk külön egymástól Viruval. Innen jött az ötlet, hogy a hétvégére eső 30. születésnapomat kettesben töltsük és a lemaradásunkat némileg pótoljuk. Már régóta szemezgettem Pannonhalmával (nemcsak a borok miatt), még Győrben se voltam szégyen szemre, és miután kiderült, hogy a kettő egymástól egy köpésre van, meg is volt a hétvégi program.
A borok amúgy nagyon jók, jobbnál jobbakat ittunk, és nem csak fehéreket. A fej- és garattágítás után kis séta, majd az apátsági étteremben vacsoráztunk. Ahogy a borászatra, úgy az étteremre se lehet panasz: mind esztétikailag, mind építészetileg, mind gasztronómiailag magas színvonalú mindkettő. 
Másnap a reggeli után sétáltunk még egyet - nappal is - a városban, majd visszaautóztunk Pannonhalmára, hogy megnézhessük az apátságot, a hozzá tartozó kis szuvenírest, majd a faluban lévő apátsági cukrászdát. A látványosságokból kifogyva pedig útnak indultunk haza.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése