Két csibész

Megkaptam Polyák úrtól, hogy nem írok eleget, így elmesélek még egy történetet :). Az egész azzal kezdődött, hogy két csibész szövetkezett "ellenem", és ördögi tervet agyaltak ki. Míg csibész "A" skype-olás közben azzal poénkodott, hogy a megnyitott palack borocskából hagyjak neki, mert a hétvégén majd megissza :D, addig a másik (csibész "B") pénteken az irodában korai távozásra és sütizésre invitált. Gondoltam csibész "B" a cukorbevitelt kedélyjavítónak szánja. Igaz, elég korán járok dolgozni az otthoni viszonyokhoz képest (7-8 között), de a fél 5-ös befejezés neccesnek tűnt. Azonban csibész "B" rendkívül fáradt volt aznap, és hát üres a hűtője, bendője, muszáj még bevásárolnia is. Ok, benne vagyok, menjünk sütizni! Főleg, hogy csibész "B" fizet :D.

Kilépünk az irodaajtón, megteszünk 100 m-t, amikor a bokorból (olajtöltő állomásból) előugrik csibész "A" :). El sem hiszem, nyakába ugrok, könnyem is kicsordul, úgy örülök. Nem gondoltam volna, hogy ezt a csibészt még május vége előtt látom. :)

Sütizés megvolt, hármasban, csibész "A" kontójára. :) Azt hiszem szeretem a meglepetéseket :).

A szöveges feladat megoldása pedig:

csibész "A": egyetlen virágszálam, Viru :)

csibész "B": drága barátnőm és munkatársam, Barbara :)