London/Hitchin

május 31, 2013

London/Hitchin

Valahol ott hagytam abba a mesémet, hogy szerda este Viruval elrepültünk Szilvihez és Robihoz Londonba. Igazából Hitchinben laknak, Londontól északra, egy nagyon szép, pont megfelelő méretű városban :). Szilvi aranyos volt, mert értünk jött kocsival a reptérre, mert ugyan elég közel van hozzájuk Luton, de este 11-kor, nem London belvárosába elég nehéz lett volna busszal eljutni.

Kaptunk finom, meleg vacsorát, cserébe vittünk nekik hungarikumokat: cérnametélt, csiga tészta, húsleves kocka, vaníliás karika, Archicad :D.

Másnap egyből célba vettük Londont, és a főbb nevezetességeit, mint a King's Cross-t (na jó, ide ért be a vonat; de nagyon szép vasútállomás), aztán az Oyster kártyák feltöltésének fáradalmait hogy ki tudjuk pihenni, be is ültünk egy pubba, ami később számomra kiderült, hogy londoni viszonylatban eszméletlenül olcsónak számított. Alapból horror árak vannak, még fél svájci fizetéssel is (még nem kaptam meg az első egészet); olcsóbb venni egy gatyát Londonban, mint meginni egy pint sört :D.

Szilvi és Viru legördített 1-1 sört, én meg egy cappuccinot, aztán mentünk is tovább. Kisebb kitérőkkel a sorrend: British Museum, Oxford Street, Soho, Piccadilly Circus, Trafalgar Square, majd séta a St. James parkban a Buckingham Palotáig, ott találkoztunk egy nagyon laza őrrel, aki csak úgy dobálta a lábait előre; majd le a Temze partra a Big Ben, Westminster, át a hídon, London Eye, majd vissza a gyaloghídon át a St. Paul katedrálisig. Ezt úgy nyomtuk le, hogy csak visszafele buszoztunk, és azért, mert nagyon feltámadt a szél. Az időjárás igazán londonias volt, mert óránként leforgott mindhárom évszak (a nyár nincs köztük), de ezt eltekintve egész jól megúsztuk. Amikor eleredt az eső, akkor behúzódtunk száradni, melegedni a Primark-ba, sikerült is mindenkinek egy-két olcsó, csini ruhadarabot vennie. :)

Másnap azonban nem volt ilyen kegyes az időjárás: egész nap szakadt a permetszerű, áztató eső, széllel párosulva -> esernyővel nem érdemes bajlódni; Viru kettőt is eltört, végül maradt a sapka :D

Hősiesen küzdöttünk a maradék látnivalóért Londonban, de mindhiába. Az egyik felhőkarcoló tetejébe felmetünk a kilátásért, ahol a 40. vagy hanyadik emeleten van egy sushi étterem; ott megittuk a 4 fontos teánkat, majd száradás után mentünk tovább (még mindig olcsóbb volt, mint a Shard-ba a belépőjegy, és még welcome drinket is kaptunk érte:). Megnéztünk valami kulturális központot, meg az ubit, meg természetesen a Tower Bridge-t és a városházát, de nem bírtuk tovább, fél 4-kor beültünk a Horniman Pubba, és ott is maradtunk fél 11-ig :). Finom ciderek és házi hamburger társaságában, jó beszélgető partnerekkel gyorsan elröppent az idő. Később csatlakozott hozzánk Robi, illetve Geri, akit megkeresett gyorsan Viru, hogy még Londonban dolgozik-e: és jéé, igen, rá is ér este, átugrik hozzánk. Szuper!

Ha pubba akarna bárki is beülni pénteken, Londonban, akkor a fél 4-es időpont nem is olyan korai. 5-kor már nincs szabad ülőhely, 7-kor már álló se, annyian vannak a szórakozó helyeken. Elegük van az időjárásból, nem akarnak kimenni, ezért söröznek inkább :D Én erre a megállapításra jutottam :).

Az említett Pubot jó szívvel tudom ajánlani, mert ugyan nem a legolcsóbb - ahhoz képest, hogy London központjában van, nem vészes -, nagyon hangulatos és igényes hely, nagy a sörválasztéka, és nagyon finom a hambijuk :).

Szombaton kirándulni mentünk kocsival, immáron négyesben. Robi, az apuka szerepében elvállalta a sofőrséget, Szilvi az anyuka, aki gondoskodik a család élelmezéséről, mi meg hátul Viruval az éhes szájú gyerekek. A déli partvidéket és Brightont vettük célba. A part valami eszméletlen gyönyörű, a leszakadt, meredek mészkő fallal, róla lecsüngő fűcsomókkal. Brightont pedig úgy lehetne leginkább jellemezni, hogy ha London Pestnek felel meg, akkor Brighton Siófoknak. Ha kicsit kisüt a nap, a brittek teljesen megőrülnek, és papucsban, egy szál topban rohangálnak az utcákon, míg rajtunk tavaszi kabát, vékony sál volt.

A lefele útról még nem meséltem, ami a vártnál hosszabbra sikeredett. Először is, nem gondoltunk bele, hogy a hosszú hétvége miatt (hétfő ünnepnap volt Angliában) hatalmas dugó lesz a londoni elkerülő gyűrűn. Felújítási munkálatok is nehezítették a haladást. Amúgy a brittek sem szeretik betartani a sebességhatárt, követési távolságot meg pláne nem, és amúgy is rossz sávban közlekednek :). A felgyülemlett kocsitömegben, pont a mögöttünk levőbe puffant bele 3 kocsi; a husi a szendvicsben nem járt jól, mert elég sovány volt (nissan micra talán) és szegényt jól összelapították. Robi szegény majdnem szívrohamot kapott, de megúszta a kocsi is, mi is. Mázlink volt, hogy egy kisbusz volt mögöttünk, és felfogta többieket. Még egy-kétszer eltévedtünk, meg egyéb majálisokba akadtunk, de odaértünk épségben, másfél órával később a tervezettnél. :)

Természetesen Brightonban is beültünk sörözni, a híres nevezeten Brighton Pier-en (vidámpark, pubok és móló egyben). Viruval mi sétáltunk egyet a belvárosban kettecskén, míg Szilviék megnézték a focimeccset. Jó későn értünk haza, de a visszaút teljesen simán ment. Azért másnap nem siettettük a felkelést :).

Vasárnap vonatoztunk egyet Cambridgbe, ami nagyjából 45 percnyire van Hitchintől. Azt elfelejtettem említeni, hogy pénteki nap után mintha elzárták volna a csapot, egy csepp eső sem esett, sőt ragyogó napsütés 15-20 fokos csodaszép tavaszi időnk volt. :)

Cambridge valami eszméletlen hangulatos, gyönyörű város, pont megfelelő mérettel, sok fiatallal, sétáló utcával, gyönyörű college-okkal, hangulatos, kertes pubokkal.

Nagy séta után természetesen most is beültünk ciderezni/sörözni - kinek mi - és megkóstoltunk egy igazi britt fogást is. Beef ale pie vagy valami ilyesmi volt a neve; lényeg, hogy marhapöri sörben megfőzve, pite tésztába töltve, megsütve; a köret krumplipüré és párolt zöldborsó, hagymamártással. Örülök, hogy ezt kóstoltuk meg, nem pedig a rettegett, olajos fish and chips-et. A fincsi estebéd után kiterültünk napozni az egyik parkban, el is aludtunk :). Majd a délutáni szieszta után hazavonatoztunk (percre pontosan értük el a vonatot; felléptünk rá és már pittyegett is az ajtó, hogy csukódik). Az estét lazára vettük, mert a péntek-szombat meglehetősen fárasztó volt. Kis kerülővel sétáltunk vissza Szilviékhez egy parkon keresztül, amiben kis patak csörgedezik, felette átívelő fahíd -> lásd mellékelt kép. Csodaszép. :)

Hétfőn késő délután indult vissza a gépünk Pestre, illetve az enyém Genfbe, így fél napunk maradt Hitchint megnézni, egy English Breakfeast-et megkóstolni, Second Hand shoppingolni (érdemes, mert bakelitek és szakácskönyvek 1-2 fontért elérhetőek), sétakocsikázni a környéken.

Remekül telt el ez a pár nap Angliában, örültem, hogy láthattam Szilvit, hogy jobban megismerhettem Robit, hogy együtt tudtam lenni még pár napot Viruval, hogy kirándultunk, és egy teljes angliai körképet kaptunk a vendéglátóinktól, nem csupán a fővárosba katunk betekintést. Aki teheti, érdemes máshova is elcsatangolni Londonon kívül, mert gyönyörű helyek vannak a közelben. London is amúgy ,angyságához képest nagyon tiszta, szép város. Sokszor mossa le a szemetet az eső. :)

Köszönjük Szilvi+Robi még egyszer a vendéglátást, a szállást, a fuvarokat, reméljük nem zavartunk nagyon, és remélem Ti is meglátogattok minket/engem Svájcban! :)

Puszi Mindenkinek!

U.I.: A Laurenczy famíliának is nagy hálával tartozok, főleg Zsuzsának aki hajnalok hajnalán kivitt az állomásra, hogy kedden már tudjak dolgozni. Köszönök mindent Nektek is! Nagyon jó volt Titeket látni!

Nem bírtam annyit írni, amennyi fotót szeretnék mutatni, úgyhogy továbbiakban csak képek: