Hétvégén, kettesben

Nagyon rég írtam, úgyhogy van mit pótolnom. Nem azért nem írtam, mert nem lenne miről, hanem azért, mert túlságosan is eseménydúsra sikeredett az elmúlt két hétvége. Mindkettő szuper volt! :)

Az előző hétvégén - nem a mostanin - kijött hozzám Viru, ismét meglátogatni. Szegény a meló miatt is elég sokat repdes Európa szerte, erre még miattam is kell neki. Most volt itt harmadszor, úgyhogy le vagyok maradva. Mentségemre szolgál, hogy a próbaidő miatt eddig nem nagyon tudtam ugrálni.

Apropó próbaidő. 15-n járt le, de még nem tudom, hogy meg akarnak-e tartani, és ha igen, milyen koszton, mert még nem volt ideje egyik főnöknek sem arra, hogy negyed órára leüljünk beszélni. Közösen meg esélytelen. Ha lesz valami fejlemény ez ügyben, akkor feltétlen és azonnal írok. :)

Szóval múlt hét előtti péntek. Elkéretőztem főnökéktől, hogy fél 2-kor hadd lépjek le, mert akkor le tudok menni Viru elé Vispbe, és negyed 5 helyett már 3 órakor láthatom. :) 5 perc különbséggel ért be a vonatunk, pompás. Szegénykém kicsit fáradt volt, de meghívtam egy cappuccinora, hogy magához térjen. Aztán ha már Vispben vagyunk, akkor vegyünk egy-két dolgot, még nyári felszerelésem amúgy is meglehetősen hiányos. Sikerült egy szandált vennem, nemsokára látjátok majd a képeken, meg ami nagy siker, egy nadrágot. És még jó is rám. :) Ez a szokásos Vispben lévő, elég olcsó butik volt, ahova múltkor Barbarával is beszabadultunk. :) Chicorée vagy mi a neve, nem tudom otthon van-e.

Aztán természetesen a Vögeleben meg Virut ruháztuk fel, lesz is egy svájci Vögele kártyám, amivel kapom majd a kedvezményeket, ezzel már talán máskor is rá lehet venni Virut, hogy shoppingoljon velem Vispben. :) Vettünk neki ingpólókat, meg rövidgatyát. Vásárlás után visszavonatoztunk Zermattba. 19:55-kor ért be a vonat, és az állomás melletti bolt 20:00-ig van nyitva. Vajon próbálkozzunk-e a bevásárlással? :D Szerencsére az utolsó vagonba szálltunk fel, így a sineken átfutva ott is voltunk a Dennerben. Még időnk is volt válogatni, mit szeretnénk vacsizni.

Szombaton semmi extra, sokáig alvás, lustálkodás, mint ahogy múltkor is. Nekem hosszú volt a hét, Virunak meg még inkább. Néha az az érzésem, hogy eljön ide aludni. :) De legalább itt tud, és van is rá ideje. :) Aztán elsétáltunk a Hotel Europe-ba, hogy igénybe vegyük a tulaj hugától felajánlott ingyen wellnessezést. :) Na ezt kicsit részletezem. A második projekt, amin dolgozok egy apartmanház, ahol van szintenként 1 vagy 2 100-200 m2-es apartman, földszinten wellnessel, szaunával, recepcióval. Ennek a terveit, meg úgy cakkompakk az egészet én rajzolom. Az építtetőnek már van egy hotelje, ez a Hotel Europe, amit pár éve az iroda újított fel. A tulajnak van egy húga, aki amerikában belsőépítész, a tervezés/építés időszakára eljött Zermattba segíteni - boldogítani - minket. Jófej amúgy a nőci, de elég sokszor kellett oda-vissza rajzolgatnom a terveket, természetesen mosolyogva, még akkor is, amikor péntek este 5-kor az összes változtatást hétfő reggelre kellett volna megrajzolnom. :D Aztán kompenzálásképp meghívott engem és Barbarát hétvégére a Hotelbe, hogy használjuk nyugodtan a wellnesst. Barbara Münchenben, de Viru Zermattban! Éltem is a lehetőséggel, így ebben a felállásban mentünk. Persze elfelejtettem, hogy 4-től lehet használni a szauna részleget, mi meg betoppantunk 1 körül, de legalább sétáltunk egyet, hazafele bevásároltunk, csináltunk finom roston sült steaket friss salátával, párolt zöldséggel, kis pihi és vissza. Nagyon jólesett szaunázni, jacuzzizni, szépen felújították a hotelt. A birkarajzok, festmények, a bari alakú sámli, bari bárszék, birkatapéta, birkafotó a falon, birkaszőrme a foteleken, nem akarom én bántani szegény állatokat, de hát nem bentre valók, meg nem ilyen mennyiségben. Ez van, a bátyó ezt szereti. Egészen sikerült a modernnel összehozni. :)

Wellness után lejött hozzánk Marie Christine - így hívják a tulaj hugát -, meghívott minket a bátyó kontójára egy-egy mojitora, kaptunk kis lazac falatkákat is, és jól elbeszélgettünk - angolul. Én néha közbeszúrtam egy-egy német szót, mert eljött az az idő, amikor gyorsabban jut valami eszembe németül, mint angolul, de Viru miatt angolra váltottunk. Marie Christine-nek meg kb. mindkettő anyanyelve, mert mint kiderült, 19 éves kora óta él az amcsiknál, a sivatagban. :) Sok volt neki biztos 19 évnyi hegy meg hideg. :) Körbevezetett a fenti, éttermi részen, szobába sajnos nem tudtunk belesni, mert teltház volt a hotelben, a nyári szezon elején (amúgy sokan dicsérik a hotelt és a személyzetet, hogy rendkívül figyelmesek). A meghívásért cserébe Viru vett a reptéren egy páleszt, amit ajándékba szántunk Marie Christine-nek, mire kiderült, hogy nem iszik alkoholt. :) Nem baj, a bátyjánál valószínűleg el fog fogyni. Mondanom sem kell, hogy a szauna, és üres gyomorra megivott, meglehetősen erősre sikeredett (de nagyon finom) koktél után kicsit éhesek lettünk. Vacsiztunk, aztán meg úgy kidőltünk, mint a tekebábuk.

A pihenő nap után vasárnap elmentünk hegyet mászni. Lassan szokásosnak mondható ez a program, amikor Viru meglátogat. Míg ő reggel tovább szundított, én felöltöztem, elmentem a pékségbe, vettem zsemlét, megcsináltam a szenyákat, bepakoltam a hátizsákot, erre felkelt és 10 perc múlva már úton is voltunk. :) Riffelalp-ot szemeltük ki áldozatul, 2222 m magasan van (Zermatt 1606 m). A túra jól indult, aztán valahogy rossz úton sikerült mennünk, mert az erdőben vezető árnyékos, kanyargós gyalogösvény helyett a sípályán találtuk magunkat. :D A meredekségéből ítélve fekete pálya lehet; ne próbáljatok meg azon felfele menni, nem jó. Aztán csak rátértünk a rendes túraútra ott, ahol ki volt írva nagy betűkkel, hogy "NE MENJ ERRE". Köszi, mi onnan jöttünk. Alul nem volt kiírva.

Szép napos, meleg idő volt amúgy, de magasan azért így is hűvös van. Én ezt most annyira nem viseltem jól, de kipipálva. Felértünk, beültünk egy sörre - én ciderre, amit itt cidre-nek hívnak, mint kiderült, és van svájci belőle :) -, mire megkérdi Viru: Nem megyünk tovább a Riffelbergre? (2600 m). Nem. Pont. Mehetsz, de én akkor itt megvárlak. :) Aztán nem mentünk fel, elindultunk lefele egy másik útvonalon. Természetesen sokkal jobb lett volna, ha azon jövünk fel, amin lemegyünk és fordítva, de ez így izgibb volt. :) Leértünk egyben, szép volt, jó volt. Viru is, csak ő jobban titkolja. :)

Viru maradt szerda reggelig, úgyhogy hétfőn meló után Kittivel és Barbarával közösen beültünk egy italra. Ahova először akartunk menni, az a pub after party hely szokott lenni Zermattban, mert fél 10-kor nyit. :) Nem baj, menjünk a szokásos GranPi's-ba. A pizza is nagyon jó, az ital meg még drágább, de a másik szokásos hely (szokásos helyeken maximum kétszer voltam) tele volt. Barbara még ment vissza dolgozni, mert ez a hét is csonka volt munka szempontjából, teendő meg látástól Mikulásig. Mi még Kittivel beültünk egy másik helyre, még egy italra, persze ő csak kamillázott (szó szerint, két kamilla teát ivott - Kitti, meg ne ártson:). Persze ahova megyünk vele, mindig hirtelen sok lesz az olasz, nem is értem miért :). Azt hittem a lakosság fele portugál, nem pedig olasz, de ezek szerint a maradékot javarészt olaszok teszik ki. Én meg a németet akarom gyakorolni. :)

Kedden munka után elvittem Virut egy pizzériába, amit Kitti javasolt. Bezzeg Viruval tudtam felezni pizzát, csajok, ezt kapjátok ki :). Csak véletlen volt, mert előtte elment túrázni, későn ért vissza és 3-kor ette meg az egyetlen húsmentes ebédet, amit a hétvégén rittyentettem neki. Félt, hogy hús nélkül nem lesz elég, közben meg sok is volt, és ezért csúszott le csak fél pizza.

Szerdán reggel elkísértem Virut az állomásra, úgyhogy már fél 7-kor bent voltam az irodában, és még ekkor sem tudtam első lenni. Ez a druva. Csütörtök délután meg Barbarával utaztunk Milánóba, de erről holnap írok, mert már lassan elkopik az ujjam. :)