Milánó

július 27, 2013

Milánó

Dóm először

A kezem is helyrejött, ki is aludtam magam, jöhet a milánói beszámoló. :)

Ennek a hosszú hétvégének a szervezése egy hónappal ezelőtt kezdődött. Onnan indult az egész, hogy a finnek nyáron egy hónapra bezárják az irodát, így ha tetszik, ha nem, egy hónap szabid van. Mármint Ernának. Mert ő meg a finneknél kötött ki. Hazajött erre az egy hónapra, de mivel ki tudja, hogy mikor tud minket, svájci dezertőröket ismét meglátogatni, így hát elkezdtük szervezni a négyes találkát (+Eszti Zürichből). Ha már megyünk valahova, jó lenne tengerpartra, mert melegből nekünk sincs olyan sok, mint odahaza, pláne nem Ernának. Nincsenek is olyan messze az olaszok, pont félúton mindenkinek, így elindult a lázas apartmankeresés. Sajna mind foglalt volt, ami meg nem, az nagyon drága, úgyhogy más opciót kellett keresni. Akkor jöjjön Eszti, meg Erna fel hozzánk, úgyis el tudjuk őket szállásolni. De nem ok, a vonat Halbtax kártya nélkül horribilis, abból már szállás is kijönne valahol máshol. Akkor menjünk a Lago Maggiore-ra, az egy nagyon szép tó Észak-Olaszországban, nekünk Barbarával kb. 2 óra vonat, Milánótól kb. 1 óra, Esztinek kicsit több, de nem sokkal. De hát akkor miért nem megyünk Esztihez Zürich mellé, nekik is van tavuk, lehet fürödni, van szállás is és annyival nincsen délebbre, hogy sokkal melegebb legyen. Ok, akkor legyen Zürich. Ernának nézzünk repjegyet. Persze már vészesen közeledett a kiszemelt hétvége, úgyhogy a repjegyárak az egekben voltak. Ok, akkor hagyjuk Zürichet, Eszti is kiszáll a buliból, menjünk akkor Milánóba, Ernának akkor csak a transzfert kell fizetni, nekünk meg a vonatot, de felező kártyával nem vészes. Szóval így lett a Milánó. Még volt két plusz kör, de azzal nem fárasztok senkit. :D

Victtorio Emanuele II.

Csütörtök délután fél 2-kor Barbarával az eddigi legstresszesebb napot hagyva a hátunk mögött vonatra pattantunk. Fél 6-ra Milánóban is voltunk. Mivel szegény Ernának a repcsi reggel 6-kor indult, ő már bechekkolt a hotelbe, aludt, zuhanyzott, és kijött elénk az állomásra. :) Mi is ledobtuk a cuccunkat, gyorsan átöltöztünk, aztán irány egy pizzéria, mert a két hölgyemény már nagyon éhes. :) Persze, hogy egyikőjük sem az a pizzafelezős fajta, úgyhogy egyedül kellett egy egészet benyomnom. Máskor ez csak úgy teljesíthető feladat, hogy ebédre szinte semmit nem eszek. De szerencsére elég sokat sétálgattunk előtte, és jó vékony tésztájú volt a pizza, úgyhogy legyűrtem. :)

csoportkép

Természetesen egy olasz étteremben sem vartyogtak semmilyen szinten angolul, úgyhogy ment az activity, meg a google translate. :D A második alkalommal olyannyira elcseszték a rendelésfelvételt, hogy a csajoknak bubis vizet hoztak ki a sima helyett, nekem majdhogynem forralt bort a 30 fokban :D, és Ernának a sonkás, gombás pizzáján átlátszó volt a gomba. :) A sok bénázásért cserébe csak mi, csak most, csak mert szép magyar lányok vagyunk, szív alakú pizzát kaptunk. :) Azért ezzel kárpótoltak valamelyest minket. Meg finom is volt, na.

Az első teljes napunkon amúgy reggel Barbarával elmentünk futni a közeli parkba. Reggel 7-kor. Úgy értünk vissza, hogy csavarni lehetett a ruhánkból a vizet. Zermattban reggel ok, hogy nincs 28 fok, de még 18 is alig. :) Reggelit kaptunk a hotelben, annyit ehetsz, amennyit akarsz típusú, futás után jól jött, bár nem olyan bőséges és egészséges a kínálat, mint a 4 csillagos hotelekben, igaz, nem is annyit fizettünk érte. A gyümölcsöt nagyon hiányoltuk, ezért másnapra vettünk magunknak barackot. :)

Castello

A városnézést rögtön a dómnál kezdtünk. Vittünk kis felsőt, meg nem a fenék alá, hanem a comb felé érő nadrágunkat vettük fel, hogy beengedjenek, de nem jött össze. Másnap újra próbálkoztunk. :) Akkor már sikerült. Első nap letudtuk a főbb nevezetességeket. Majdnem sikerült a Milánó zsebkönyvben leírt tipikus milánói napot összehoznunk. Volt reggeli cappuccino, croissant, aztán városnézés, shopping (Barbarával beszabadultunk a Milánó központban található Decathlonba :), fagyi a parkban, Da Vinci Kiállítás (lásd.: táblás kép), haza, zuhany, átöltözés, vissza a városba Aperol partyra Karival és Fedével. (Aperol party: ha iszol akciós koktélt, vagy sört, este 9-ig, akkor kapsz mellé büfévacsorát; all you can eat). A hely nemrég nyílt, Kari ajánlotta nekünk (Kari volt évfolyamtársnőnk, Milánóban él Fredericoval, aki amúgy már nagyon szépen beszél magyarul). A koktélok 8 EUR, a sör 6 EUR, a Spritz vagy mi meg 4 EUR. Ez tipikus olasz ital, habzó, száraz fehérbor, campari - valami narancssárga, kesernyés likőr -, meg szóda. Jéggel, narancskarikával. Nagyon jó! És akkora mint 1 koktél, és 2 kerül annyiba, mint 1 egyéb koktél. Szuper :) Rájöttem, hogy ezt ittam Csabiéknál Lausanne-ban, így utólag. A vacsi tök jó volt, sok zöldség, gyümölcs, tészta, pizzaszeletkék, pesto, paradicsom, meg minden ami olasz. A társaság is szuper volt, egyszóval tökéletes nap.

Da Vinci Kiállítás melletti utca :)

Másnap újra próbálkoztunk a dómnál, ezúttal sikeresen. :) Elmentünk a Da Vinci kiállítás másik felét megnézni. Amikor visszaértünk a dóm térre, a csajszik már nagyon éhesek voltak, így egy pékség/szendvicsbárban benyomtak egy-egy szenyát. Amúgy elég jól néztek ki, saját készítésű zsemlében, salátával, mozzarellával tálalva, sőt, Barbarának egyedi megrendelésre húsmentes extra nagy szenyát gyártottak. :) Mintha ismernék ezer éve. :) Aztán természetesen lapátos fagyi, arra már én is beneveztem.

Vettünk egy 24 órás metrókártyát, gondoltuk kihasználjuk, és megnézzük a város szélén lévő Fiera Milanot, ami egy kiállító csarnok. Persze zárva volt, mert persze csak mi lökött, magyar építészek akarunk ilyen helyekre bemenni. :D Így a fél méteres kapurésen keresztül csináltunk 1-1 képet.

Dóm másodszor

Ok, még van két óránk a metró kártyával. Nézzétek, itt vannak tavak! :D Nem nézzük meg, nincs is olyan messze... Egy óra múlva meg is találtuk őket, miután kikecmeregtünk a sorompóval elzárt magánlakóparkból. :D A tavak sajnos nem voltak valami tiszták, meg fürödni se lehetett bennük, de egy stégre leülve a lábunkat azért csak megmártottuk benne. Nagyon jólesett.

Vasárnap futás és a reggeli után már csak pakolás, kichekkolás, aztán Kariéknál ebéd. Pici, de szép kis lakásuk van, világos, fiatalos. :) Elindultunk szép lassan az állomás fele, és közben betértünk egy-egy boltba. Én csak két futós pólót vettem, aztán elfogyott az eurom :D. a többiek tovább vásároltak, szép darabokat találtak maguknak. Barbarának megvan a hőn áhított nyári és fekete ruhája. :) Egyszóval nagyon szuper volt, örültem a melegnek, bár éjszaka már én se viseltem olyan jól, főleg nem a szúnyogokat (1600 m magasra nem repülnek fel:), örültünk, hogy láthattuk Ernát, Karit. Hát így telt a hétvége. :)