Zermatt Marathon

Hol is kezdjem. Talán ott, hogy ismét egy elég kemény héten vagyok túl. A péntek volt a legkeményebb; jó kis zárás, mi? Reggel 7-től este 8-ig az irodában, ráadásul úgy, hogy közben mindenkinek, minden azonnal kellett természetesen. Délután 5-kor kezdődött egy megbeszélés az egyik lakástulajjal a Haus Adriannál, munkatársam invitált rá, én meg éltem a lehetőséggel. Annak ellenére, hogy fárasztó és hosszú volt, igyekszem kihasználni az alkalmakat, amikor 3 órán keresztül, 3 különböző dialektust hallhatok építészetről beszélni. Nem is nagyon szóltam közbe - milyen meglepő :). Amikor mutogatnak az alaprajzra, már egész jól értem, miről hablatyolnak, de ha csak úgy csevegnek, totál elvesztem a fonalat. Már ez is valami. A megbeszélés után, a félig olasz, félig svájci kollégámmal zártuk az irodát, aki ennek a projeknek a felelőse, építésvezetője, építésze. Farkas éhesen (ebéd óta nem ettem), és totál leharcoltan cammogtunk hazafele, közben cseverésztünk németül. Én inkább kézzel-lábbal, mert az agyam már nem akart engedelmeskedni. Aztán végül lazításképp beültünk még egy italra a Snow Boot-ba, ami tőlem kb. 200 méterre van (csak hazaérek valahogy). Amíg én az egy cideremet legyűrtem, két kis sör lecsúszott az asztal túloldalán, pedig igyekeztem gyorsan inni, mert már késő volt, és néha kaptam egy-egy közbeszúrást, hogy huh, már 10 óra van. De utána persze: igyál csak nyugodtan, nem sietünk sehova :). Közben próbáltunk besézlgetni, én inkább hallgattam, és néha közbeszúrtam egy "Ja, genau"-t :D, vagy ha beletört a bicskám a mondatba, akkor "Entschuldigung"x3. Nem jó kombó a német mellé az éhség, fáradság és egy kis alkohol. De hát ez van, ennek ellenére jó volt kis szociális életet élni.

Másnap alig bírtam kikaparni magam az ágyból, de nagy nehezen sikerült összeszednem magam, hogy biztosan kiérjek a  Bahnhofplatz-ra, mire Barbara beér. Sőt, még meg kellett találnom a futós társát, Yvonne-t, mert nála volt Barbara táskája és gyorsabb a váltás, ha már a táskával nem kell bíbelődni.

Mission completed, megtaláltam, átvettem a csomagot és leszállítottam az illetékesnek. :) Megpróbáltam Barbarát lefotózni célbaéréskor, de az hagyján, hogy túl gyors volt, és az említett intervallum előtt pár perccel esett be, ráadásul egy csapat mögött bújt el beérkezéskor. Mission impossible.

Odamegyek hozzá, pityereg; azt hittem valamije fáj, vagy gond van, de semmi, csak örömkönnyek. Szuper, átverekedtük magunkat a tömegen, és felültünk az első vonatra, ami a végállomáshoz visz. Kb. 2600 m magasan lévő Riffelbergre. Jah, azt nem is említettem, hogy ez a marathon nem is akármilyen. Váltóban, vagy egyedül lehetett lefutni. 42 km, de 1000 méterről indult a rajt, tehát több mint másfél km-t mennek felfele. És volt, aki nem sokkal több, mint 3 óra alatt futotta le az egészet. Hát nem teljesen normális emberek, de minden tiszteletem az övék. :)

A fogaskerekű vonat eszméletlen szép tájon keresztül visz fel a hegyre. És valami elképesztő, hogy milyen meredek úton megy fel a vonat. Elképesztő. :)

Fent megvártuk a Lauráékat, hogy beérjenek a célba (Barbara barátjának a húga), majd egy kicsit később Yvonne is megérkezett. Nekik: zuhany; közösen: kis szusszanás, aztán hárman lementünk Barbarához. Haraptunk egy kis hideget ebéd gyanánt, majd mentünk Nicolékhoz a wellness részlegbe sziesztázni. Nem semmi a hely, jó kis pezsgőfürdős medence, csodálatos kilátás, függőágy, bent szauna és olyan zuhanyzó, hogy 5 percbe telt, mire rájöttem, melyik gombbal mit kell csinálnom, hogy víz is jöjjön ki belőle. :D

A lányok főképp, de azért szerintem én is megérdemeltem a pihenést. Igaz, én nem futottam félmaratont. Pihentünk, napoztunk, Barbara el is szundított a nyugágyban. Nem csodálom, eszméletlen egy szerkezet, ha lesz akkora teraszom, amin elfér, nekem is lesz egy ilyenem :) Nicolékkal ugyan még nem találkoztam, de már nagyon szeretem őket. :)

Aztán gyorsan mindenki  hazament átöltözni (este 7-kor), mert fél 8-ra asztalt foglaltak Lauráék a Gran Pi's-ba. Ez egy pub, pizzázó, disco egyben, az 1. emelet a pizzéria, így mi ott voltunk. A pizzát sajna nem fotóztam le, de nagyon finom volt. Ennyi pénzért mondjuk legyen is (27 Chf). Jókat beszélgettünk, igaz javarészt magyarul, mert a német nyelvű emberkék szinte csak és kizárólag a futásról beszéltek, ahhoz meg nem nagyon tudtam hozzászólni. De megjött Kitti, végre megismerhettem. Nagyon csinos, tündéri egy csajszi, még biztosan fogtok róla hallani, mert tervezzük, hogy közös programokat szervezünk. Bár én nem vagyok olyan bevállalós mint ő, de talán neki sem lesz unalmasak a közös programok. :) 

A többiek még mentek tovább inni, de mi Barbarával leléptünk, mert egy: nagyon fáradtak voltunk, kettő: a futós témáról továbbra se tudok 2 mondatnál többet beszélni.

Vasárnap elég sokáig aludtam, ami egyeltalán nem baj, mert legalább kipihentem magam a hétvégén. A szokásos takarítás, mosás után elugrottam a boltba, aztán napozás az erkélyen, torna, zuhany, anyáékkal skype, vacsora és holnapi ebédfőzés. Múlt héten ratatouille-t csináltam, cukkiniből, paprikából és gombából (eredetileg padlizsánnal van, de az nekem felejtős). Mindenből vettem kettőt, a gomba fél kiló volt. Gondoltam megcsinálom az egész adagot, két ebéd + egy vacsira jó lesz és a felét meg lefagyasztom ínségesebb időkre. Felszeleteltem mindennek a felét, és ebből akkora mennyiség lett, mint amire alapvetően számítottam. Úgyhogy a maradék gombát gyorsan el kellett használnom, így ma este gombás, pestós rizottót csináltam :) Elég jó lett, főleg a jó kis chilei, 2012-es cabernet savignon roséval, ami rendkívül ízletes és 3,30 Chf-ba került akciósan a Dennerben :) Pompás. :) Jah, és találtam valamit, ami itt olcsóbb, mint otthon, még pedig a rizottó rizs. Jó, van még pár dolog, de ez tuti. Hát mára ennyi, mert holnap ismét bele kell vetnem magam a belső falnézetek világába. :) Puszilok Mindenkit!