Esztiék látogatóban

Úgy alakult a múlt hétvége, hogy Eszti és Gyusz meglátogatott minket a hétvégén. Péntek este érkeztek vonattal, kimentünk eléjük Barbarával az állomásra - én kis késéssel, mert elaludtam :) -, felkísértük őket szálláshelyükre - Barbara lak -, majd beültünk egy italra a Pöstlibe. Ez a Post Hotel aljában lévő pub, elég hangulatos, mostanában ha beülünk valahova, akkor ide jövünk. A folyamatos beszélgetést maximum a rabló römi izgalmai szakították félbe. Két kör játék után viszont nyugovóra tértünk, már mindenki kissé fáradt volt. Esztiék vissza Barbara lakásába, Barbarával mi meg az én stúdiómba. Az első éjszaka ismerkedtünk egymás alvási szokásaival :), és mivel én takarólopkodó vagyok, második este a zavartalan pihenés érdekében felhúztam még egy ágyneműt. :) Bevált. :)

Szombaton reggel elmentünk Barbarával futni. Nekem majd befagyott a 4 fokban a tüdőm levegővételkor, de Barbara szerint kevésbé volt hideg, mint csütörtök este, amikor szintén fél kört együtt futottunk a folyóparton. Viszont rájöttem, hogy nekem az esti vagy legalább nap közbeni futás jobban bejön, mint a hűvös reggeli, mert csütörtök este vígan, dalolászva, 11 óra meló után lenyomtam 9,5 km-t - eddigi top futásom :) -, szombat reggel meg a tervezett 7-8 helyett 6 sikerült. Valószínű összegyűlt a hét fáradalma, nem alvása. Aztán a futás után szendvicsgyártás, öltözés, mert megyünk Esztiékkel kirándulni. Mondanom sem kell, hogy a futás utólag nem volt jó ötlet a túra előtt, mert délelőtt lógott a nyelvem rendesen, kullogtam a többiek után, pláne úgy, hogy úgy beöltöztünk, mint a Michelin babák. Persze teljesen feleslegesen, mert igaz, hogy reggel 4 fok volt, de közben felmelegedett az idő 17 fokra, ragyogó napsütés lett (+5 fok), és mentünk felfele több mint 700 métert (+5 fok). :D Ezek után nemcsak az egy napi eleséget cipeltem a hátamon, hanem a sálat, télikabátot, pulcsit és még sorolhatnám. :)

Leisee

Miután felértünk a Suneggára, és megettük a szendvicsünket, egész helyrejöttem. Na jó, az a mogyorós sötét csoki is nagy mértékben hozzájárult a dologhoz. :) Itt készült amúgy a csoportkép. A Suneggánál van a Leisee, ez volt az első tavunk a túrában. Még kettőt néztünk meg: a Grindjisee-t, és a Moosjisee-t (türkizes). Így az 5 tó túrából Barbarával 4-et kipipáltunk, mert a nyáron Kittivel együtt voltunk a 4. tónál, a Grünsee-nél. A Stellisee maradt ki, a legnagyobb és legmagasabban fekvő, azt még egy túraútvonalba mindenképp beiktatom.

Amúgy csodálatos itt is ősszel a táj. A hegyek már hósipkásak, a fenyők sárgulnak, és a nap még hét ágra süt. Tarka-barka minden, és a sziklás, gleccseres hegyvonulatok ezzel a vöröslő tájjal egész vaddá válnak.

Moosjisee

A tavak közötti távot már egész jól bírtam, a lefelé menetet meg Eszti-Gyusz párbaj/stand up comedy szinesítette. :)

Hogy ne legyen elég a km-ekből, leérve még útba ejtettük a boltot, ahol az esti vacsihoz és másnapra vásároltunk ezt-azt. Út közben persze nem bírtuk megállni, hogy ne csipegessünk a fél kilós kenyérből :D és a füstölt lazacból....hát igen, furcsán néztek ránk az utcán. :) Én a denneres borvásárlás után tántorogva lecsatlakoztam a csapatról egy frissítő zuhanyt venni, és átöltözni. Aztán vissza a "bázisra". Vacsi. Paleo kaja volt, igyekeztünk Esztinek megfelelő vacsorát összeállítani, így lett roston sült csirke, salival. Persze a két éhes szájnak (Gyusz, Barbara) nem volt elég, így a csipegetésből megmaradt fél vekni kenyeret benyomták meleg szenyaként. :) Nem csodálkozok 15-6 km túrázás, 8-9 vagy mennyi km futás után. :)

Grindjisee

Megkóstoltunk desszert gyanánt egy-két indiai sütit, amit Esztiék hoztak. Megállpítottuk, hogy mindegyiknek az alapja sok sok és még annál is több cukor, vaj, vagy valami lé, ami mindegyikből folyik ki, és még valami, amitől lesz egy különleges íze, de nem tudod elönteni, hogy mi. :) A karamellának hitt süti sárgaborsós volt, volt répás, meg pisztáciás - zöld volt, csak ebből gondolom, hogy pisztácia. Az is lehet, hogy borsó volt :D. Volt még egy fehér színű, meg egy fánknak kinéző, de ezekre nem tudtunk rájönni, hogy mi van bennük. Mindenesetre egy újabb gasztronómiai élménnyel lettünk gazdagabbak. :)

Másnap, míg Barbara ismét futott, én aludtam. :) Ismét túrázni indultunk, de csak a közelbe, mert lógott az eső lába. Aztán később nem csak lógatta a lábát, hogy fene vigye el. Leszakadt félúton ránk az ég, meg jó kis szél is párosult hozzá. Persze az előző napból tanulva most nem vittünk magunkkal annyi ruhát, mert minek, úgyis csak cipelni fogjuk. :D Hát ez nem jött össze. Felmentünk Furiig, aztán megnéztük a Hängebrückét (függőhíd). Én nem mertem végig menni rajta, mert a szél annyira mozgatta. Legalább is úgy éreztem. Visszafele melegedni, száradni beültünk egy levesre az egyik hüttébe. Addigra szerencsére nagyjából elállt az eső, és nem áztunk bőrig még egyszer, hazafele. Furitól nem a szokásos irányba mentünk, hanem a völgyön keresztül. Szép volt, gyorsan hazaértünk, jó sárosan. :) Még tettünk egy kis kitérőt a városban, amiből az sült ki, hogy termoszból ittuk a teát a 24-5 millió forintos órakirakat előtt. :D Viccesen nézhettünk ki, de hát így sikerült.

Ismét lecsatlakoztam a bojról, vettem egy forró zuhanyt, majd Barbaránál találkoztam a többiekkel. Ebédeltünk - 4 órakor -, elszürcsöltük a maradék borocskát, majd elindultunk az állomásra egy kis kitérővel. Megkukkantották a vendégek az én lakásomat is, viszont az irodára már nem jutott idő.

Felraktuk őket a vonatra, mi meg hazaballagtunk. :) Mondhatni, a bőrig ázáson kívül minden nagyon jó volt. :)