Otthon Part 2.

Sokára folytatom, tudom, de most már leírom, mielőtt elfelejtem, hogy mi történt velem. :)

A vasárnap esti lightos beszélgetős est után hétfőtől kezdődött a rohangálás. Nem dolgoztam, de 10 után és 10 előtt nem voltam otthon. :) Átestem a nagyszervizen, kozmetika, fodrászat, sőt, megszabadultam az utolsó, undok bölcsességfogtól is.

Találkoztam mindenkivel, akivel csak tudtam, aki visszahívott, aki ráért, aki nem mondta le. Szóval mindegyik estét nagyon élveztem, és jó volt Titeket látni. :)

Közben tervezgettem, Viruéknak az irodába bútorokat segítettem válogatni, ilyesmi. Ééééés, vettem síkabátot, és sínadrágot (köszi Dórikám, hogy segítettél nekem), sőt már van aláöltözetem is, Kittitől lenyúltam egy bukósisakot, egy-két pót felszerelést, már csak kesztyűt, símaszkot, meg síszemüveget kell intéznem. A többit bérlem, vagy kölcsönzöm. Szóval reszkessenek az 5 évesek, mert jövök, és rombolok a dedópályán, valószínűleg én esek majd a legtöbbet, mert ezek az itteni hegyi kölkök valami eszméletlenek. Olyanok, mint egy miniatűr Michelin babák, nagyobb a kabát és a bukósisak, mint az egész gyerek, a lécről nem is beszélve, de szerintem korábban tudnak síléccel a hegyről lesíelni, mint a saját lábukon lesétálni. Nagyon cukik. Na ezért bírják az itteni emberek ezeket a meredek kaptatókat. Én futhatok bármennyit, akkor sem tudom őket utolérni. Már a génjeikben van. Apropó futás. Képzeljétek el, múlt hétvégén már 8,5 km-t futottam, nagyjából 3 hét kihagyás után, egy nem túl energianövelő betegség átvészelése után, miután visszajöttem 1600 méter magasra. Szóval meglepődtem magamon, de nagyon jó érzés volt. :) Kíváncsian várom a következő hétvégét. Jah, és Peti, Veled ebben nem lehet versenyezni. Napi 10-12 óra meló után csinálom :D, szóval az én fejlődésem nem annyira látványos, mint a tied, de azért remélem büszke vagy rám. :)

Húú, de elkanyarodtam. Szóval péntekig ilyen fel-alá rohangálós, pösti celeb életet éltem, aztán pénteken Sanyinak a spanyol haverját és barátnőjét felnyaláboltuk a Liszt Ferencről, és szombaton velük, illetve Molnár Laci társaságában érkeztünk esküvő No. 2-ra, azaz Vica és Sanyi nagy napjára, Kecskemétre.

Itt nem volt templomi esküvő, a polgári kint lett volna a hotel kertjében (ami hatalmas volt, tele mindenféle játékkal, állatokkal, gyerekekre szabva), de a szél miatt bent került megrendezésre. Szép és megható volt, akár csak a két héttel ezelőtti. Képeket teszek fel, ha kapunk az ifjú pártól. :)

Vica csodaszép volt, Sanyi is kitett magáért rendesen. A vacsora finom, és valami eszméletlen nagy adag volt, a lagzit pedig mindenféle kreatív kis feladattal, vetítéssel tették színesebbé. Jó volt őket boldognak látni, velük együtt ünnepelni. :)

Vasárnap késői reggeli után délben egyből a reptérre vitt Viru, ahol már repültem is vissza, a változatosság kedvéért most Basel-be. A vonatút ugyanannyi, más tájon vitt ugyan (át a híres Lötschberg-i alagúton). Mondjuk Lausanne fele a tájat jobban szeretem, de ez sem mondhatni csúnyának. :) Mint ahogy semmit, ebben az országban.

A múlt hét elég húzós volt, visszacsöppenni a munkába, a németbe, közben Viruéknak segíteni távolról az irodatervezésben. De nem bánom abszolút. Maximum azért, mert hétköznap nem maradt időm és energiám a sportra, örültem, hogy az ágyig elvonszolom magam. Aztán szombaton már akkora mozgáshiányom volt, hogy futottam is 8,5 km-t. :) És élveztem. Főleg, amikor a szembejövő futó rám mosolyog, vagy rám köszönnek a helyiek, és elismerően néznek, akkora erőt ad, hogy plusz 1 km-t le tudok futni. De ez most komoly. Megnöveltem a kört, amit futni szoktam, egészen a focipályáig, amellé kell most terveznem. Jah, mert kaptam egy új projektet. Sajátot. Tervezőset. Öltözőépület a focipálya mellé, büfével. Éééés, lapos, zöldtetős. Ami elég ritka errefelé. :) Nagyon élvezem, és a főnököknek tetszett is, úgyhogy remélem lesz is belőle valami.

Visszatérve a szombatra. Elég mozgalmasra sikeredett, mert a futás után három heti piszkot takarítottam fel a kis lakásban, mostam egy csomót (persze pont nálam lett tele a pénzdobós automata, mire a gondnoknőt kellett felkutatnom. Úgy egy kicsit kihívás volt, hogy se a nevét nem tudom - csak a leánykori nevét, mert őt is Horvath-nak hívják -, se azt nem tudom pontosan, hogy hol lakik, de megoldottam, sőt kaptam ingyen 2 órányi mosást), beugrottam Kittihez egy cappuccinora, elmentem bevásárolni, mire kiderült, hogy korábban elengedte a főnöke, így együtt vásároltunk be, majd átmentünk hozzá vacsizni. Míg ő pakolászott (mert épp másnap utazott), addig én főztem, Szilvi és Barbara meg cseverészett a háttérben. Igen, még egy magyar leányzóval bővült a társaság. :) Aztán úgy mentem el Kittitől, hogy a fél hűtőjét és fél gardróbját odapakolta nekem. :D Köszi Szivem, majd valahogy meghálálom! :)

Vasárnap meg németezés, főzés, blogírás és semmittevés. Az idő sajna nem engedte, hogy kiránduljunk Barbarával. Sebaj, talán most hétvégén sem tudunk elmenni, mert akkorra lesz megint rossz idő. :D Na, remélem nem, de majd meglátjuk. Ha megyünk, akkor úgyis hamarosan írok. :)