lazy sunday morning

Pho (ejtsd: fő) leves babcsírával, üvegtésztával, korianderrel

Hol is kezdjem...talán ott, hogy múlt hétvégén otthon voltam. Ezúttal meglehetősen sűrűre sikeredett, mivel a szokásos teendőkön felül (lakásnézés, fogdoki, stb.) otthon voltunk együtt szülinapozni, mivel mi februári család vagyunk. Anya 14-e, apa 16-a, én 25-e, tesókám átcsúszott márciusra, de még ő is halak lett, szóval nem tragédia. :D Jah, és akkor már Virut is hozzá vesszük a csoporthoz, mert ő ugyan januári, de nem sokkal előzött be minket. :)

Nagy családi raklettezés, tortaevés, ami a csövön kifér.

De hogy ne állandóan csak magyar kajákkal tömjem a bendőmet, mialatt otthon vagyok, elvitt Viru egy vietnámi étkezdébe, ahol állítólag a város legjobb pho levesét lehet enni. Ne tévesszen meg senkit, hogy leves, főételnek elmegy. És nem csak nekem! :) Lásd: kép.

Blauherd

Aztán hétfőn déltől ismét az irodában csücsültem és folytattam a tennivalóimat. Ez a hét szokatlanul telt. Lassan közeledek a második nem otthon töltött évhez, és ez a hét mégis olyan volt, mint a kezdetekkor. A család, barátok, és legfőképp Viru nagyon hiányzott. Jobban eluralkodott rajtam egyfajta magány érzet, amivel emlékszek, az elején kellett szembesülnöm. Szóval nem igazán szülinapi hangulatban sétáltam be reggelente az irodába, amihez hozzá járult az is, hogy kedves munkatársak mind egytől egyig elfelejtették a szülinapomat, holott tudták, hogy ezért megyek haza. Ez egy picit rosszul esett. Ráadásul elég hajtós napokon vagyok túl. De kitartottam, és a szemem előtt lebegett, hogy szombaton, majd csodaszép napsütésben vééééégre, át tudunk Kálmánnal síelni Cervinába, meginni egy bombardinot, azzal a finom olasz tejszínhabbal a tetején, a teraszon kicsit sütkérezni, aztán ismét tovább siklani a sztrádaszéles pályákon. Pakolom is reggel az eurot a pénztárcámba, mire Kálmán hív: nem tudom láttad-e, de ha kinézel az ablakon az időjárás nem igazán tükrözi az előrejelzés szerint mondottakat...:( Nincs Cervinia, sőt társaságom se a síeléshez.

Gant fele

Én azért felmentem egyedül, de csak a Riffelbergre, az úgyis közel van. Út közben a hegyre menet, miután a felhők fölé értem, ragyogó napsütés, szélmentes idő fogadott. Fene egye meg, simán átmehettünk volna. :(

De jogos volt amúgy az aggodalom, mivel múltkor ugyanígy indult a nap, és dzsungelharc lett a vége. Most is, akkor is egész éjszaka esett a hó, de nem tudni, hogy mennyi esett a hegyen. Az előző esetben ez volt, ahol fél méter havat jelentett. És mivel éjszaka esik, azt már nem dolgozzák el a gépek a pályán. Így meglepetésünkre felmentünk kedvenc pályáink egyikére, és térdig elmerültünk a hóba. :D Mellé társultak "kitűnő" látási viszonyok (nulla), és örültünk, hogy leértünk a pálya aljára. Nem mertük a sílécet megemelni, mert ha lecsatol a kötés hááát, az ott is marad. :) De most szöges ellentéte volt. 5 centi porhó, és szikrázó napsütés. De elég ennyi a síelésből, a szép táj, friss levegő és a sport mindig jót tesz. :)

Ma már nem volt kedvem a még rosszabb időben ismét egyedül síelni, ezért lusta reggelt tartok. :) Legalább írok Nektek. :) Ilyen már úgyis nagyon rég volt, és tegnap meglehetősen elfárasztottam magam. Síelés, haza, takarítás, hajmosás, be a városba még pár apróságért, majd a mai csajos össznépi szülinapozásra Kittinek meg Ági barátnőjének a 30. szülinapra még sütöttem egy tortát. Linzere epres/málnás/joghurtkrémes tortát rendeltek a csajok, majd lefényképezem, mielőtt felvágnánk és felteszem a képet. :) Nem egyszerű esetek, mert mindketten laktózérzékenyek, szóval az egész sütögetésben a hozzávalókért való rohangálás volt a legfárasztóbb. :) Még a vaj is laktózmentes, úgyhogy remélem nem lesz gond. :) Úgyhogy várom az estét, hogy a lányokkal közösen, jó hangulatban teljen, az mindig jó hatással van. Aztán indul a következő hét. Szép napot Nektek! :)