szülinapi Bombardino

Bombardino

A múlt hétvége helyett a mostani sikerült szülinaphoz méltónak. Az időjárás csodaszép volt, már szinte túl tavaszias a síeléshez. A társaság sem volt kérdéses, mert Kálmán mindent előre lezsírozott. Szombaton névrokon Horváth házaspárral síeltem együtt utolsó napjukon. Ők is örültek, hogy át tudtunk síelni Cerviniába, mert egész héten nem volt rá lehetőségük. Éltünk is hát az alkalommal, lezúztunk egészen a faluig, ahol a kedvenc hütténkben (mint kiderült nekik is) megittuk a kihagyhatatlan olasz bombardinot (tojáslikőr, brandy felgőzölve, rá egy eszpresszó, majd olasz tejszínhab és kakópor. Nyami :)). Ezen kívül egy rövid ebédszünetet tartottunk, de különben végig síeltük a napot reggel 9-től délután 3-ig.

Bruschetta válogatás ebédre: paradicsomos,
kecskesajtos-mézes, illetve lazacos-tejfölös

Zolival és Mónival - nem fodrászverseny a síelés, azt
azért meg kell hagyni. Mármint ami engem illet.
A bukósisak nem egyenlő a burával :D

Másnap hasonló volt a menet, de a Horváthék helyett jött Kálmán a leendő nászékkal, Zolival és Mónival. Ők először járnak (még itt vannak) itt Zermattban, még hozzá egy különleges alkalomból adódóan: Zoli 60. születésnapját ünneplik. Hihetetlen mindkét pár, akikkel a hétvégén találkoztam, ők is a fiatalos, fitt 60-asok közé tartoznak. Csak jelzésképp, 90 km-t sikerült sielnem a két nap alatt velük, és mondhatnám én voltam a leglassabb mindenki közül. :D Jó igaz, nekik már nagyobb a tapasztalatuk, de akkor is. Nem rossz kis teljesítmény. Ha már lecsekkoltam, hogy hány km-t tettünk meg a hétvégén, azt is megnéztem, idén eddig hány km-t tettem bele a csini új kis lécembe: bizony, elhagytam a 450. km követ. :)

A cseles szülinapi képeslap Esztitől :)

Na de visszakanyarodva, Kálmánékkal vasárnap is Cerviniának vettük egyből az irányt. Bombardino ugyanúgy, aztán irány vissza Svájc....hát igen. Csak ezért kell nagyon vigyázni, és Márti, ezért kell bukósisak!!!, mert nem csak te magadnak okozhatsz sérülést, hanem más óvatlan neked. Kálmánt én még életemben nem láttam elesni, sőt, egyensúlyából kibillenni se. Erre szegény, kikerült egy kisfiút, aki bizony nem tartotta be a szabályt, hogy legalább egy métert hagyj a pálya szélén magad mellett a gyorsan száguldóknak, Kálmán igyekezte nagy ívben kikerülni, olyannyira, hogy a léc orra megkóstolta, milyen az a védőháló, sajna ízlett neki, és nem is akart onnan tágítani....Kálmánnal együtt. Akkorát esett, hogy ma az orvosnál kiderült, eltörött egy bordája, megzúzta a kulcscsontját, és megütötte a mellkasát. Épp, hogy visszacsúsztunk Svájcba, egyből leült pihenni, majd lekabinozott hazáig. De ma már sokkal vidámabb volt a hangja, úgyhogy a gyógyulás útján van, de igen, vigyázzon mindenki magára. És minden sportágra értem ezt.

És a kedves esküvői meghívójuk :)

A nagy ijedség után hazacsoszogok síléccel a hátamon, már alig várom, hogy bedőljek egy kicsit az ágyba, mire az ajtómnál látom, hogy két levél be van tűzve. Megszoktam, hogy Barbara több levelet kap ide, mint én :D, de ez nem számla/hivatalos levélformátum volt. Ez nekem jött. :) Nini, hát ki írt?! Gaspii!!!! Megjöttek a leveleid, nagyon nagyon szépen köszönöm, olyan jó érzés volt fizikai, kézzel fogható levelet kapni. :) Felvidított egész este. Kaptam egy szülinapi kártyát, amivel lehet csalni, mert a számok eltekerhetőek rajta :D, a másik pedig a tündéri esküvői meghívójuk. Nagyon ötletes és ízléses lett Esztikém, gratulálok. :) Illik hozzád. Közben amúgy már körvonalazódnak nem csak az esküvő hadak, hanem a lánybúcsú csokrok is, ne haragudjatok leányok, de abban biztos vagyok, hogy nem fogok tudni mindegyiken ott lenni. De igyekezni fogok jól összeszervezni. Addig is puszi mindenkinek, és ígérem, nemsokára írok a projektjeimől is bővebben.