Überraschung?!

Nagyon le vagyok maradva a történtekkel, és amint van egy kis szusszanásnyi időm, le is jegyzetelek mindent, no nem hiszem, hogy a kronologikus sorrendet sikerül betartani, de ez legyen a legkisebb gond.

Szóval mióta nem írtam, volt itt nálam Zsófi és Balázs, velük kirándulgattunk egyik hétvégén, majd Viru is kijött hozzám, együtt hazamentünk, egy gyors látogatást tettünk Bernben meg Bakiéknál a Fekete-Erdőben. Haza, lakást átvenni, elkezdeni szétbombázni, burkolatokat, konyhát kiválasztani, véglegesíteni, bla, bla, bla..... Épp hogy arra volt időm, hogy a kötelező dolgokat elintézzem (két hét alatt), majd visszaút előtti szombaton Böbémnek és Dávidnak az esküvőjére voltunk hivatalosak, közben anyáék dolgoztak fent Pesten a lakáson. :S Vasárnap vissza Pest, hétfőn irány Zermatt. Na ezekről később, kicsit jobban kifejtve, egy-egy fotóval megtűzdelve.

Az úton visszafele épp elbóbiskoltam a zermatti ingó-ringó vonaton, mire pittyeg a telefon. Főnök kérdezi:

"F: Hol vagy?

O: Randa. (Két településsel előbb, mint Zermatt)

F: Ok, szólj ha az irodában vagy.  ..... Tudod mit? Szólj, ha leszálltál a vonatról.

O: Ok. 12:13-kor érek amúgy be.  .....  Leszálltam.

F: Menj a Hotel Bahnhofhoz.

/O: Mi a fenének menjek oda? Mi van ott? Hát jó, útba esik úgyis./

O: Itt vagyok.

F:  (+ számzár kombináció)"

:D Így lett bicajom. :) Egy zsír új Scott, nagyon vagány zöld színű amint látjátok. :) Még olyan friss az élmény, hogy egyelőre a lakásba vezető utcán nem tudok felmenni, mert olyan meredek, és a hátsóm még mindig fáj, de úgy meglepődtem, és úgy megörültem, hogy el nem tudjátok képzelni.

A storyhoz hozzá tartozik, hogy mióta itt vagyok (2+ év), azóta piszkál a főnök, hogy miért nem veszek egy bringát, mert egy igazi itteni azzal közlekedik, és sokkal gyorsabb, mint gyalog, és az értékes időmet a sétára pazarlom, holott azalatt dolgozhatnék is. :D

Erre tavaly szeptemberben a nyáron kibérelhető cangák közül akartam venni egy hasonló kaliberűt, de amikor rákérdeztem júniusban, azt mondták majd szeptemberben lehet először, jöjjek vissza akkor. Mire szeptemberben visszamentem, azt mondták: "Jaaaaa, hát azt le kellett volna foglalni, már elfogyott az összes....de tudsz venni x sok 0-val - ért újat." Hát köszi, akkor inkább nem. :) Akkor gyalogolok még egy évet, aztán jövőre lecsapok egy jóra.

Ezt elmesélve egyik irodai kiruccanáskor a főnök mondta, hogy kár, hogy ennyire szeretek gyalogolni, pedig ő már egyet oda akart nekem ajándékozni. Persze később, amikor ismét felhozta, hogy miért nincs még mindig kerékpárom, megemlítettem neki saját, elhangzott szavait, de már nem emlékezett rá :D - na vajon miért. Aztán úgy tűnik, mégis csak előjöttek az emlékfoszlányok, mert a szavát betartotta, és tényleg vett egyet. Még hozzá egy ilyen szuper bringát! :) Már csak zárat meg lámpát rendelek hozzá, és aztán nincs megállás. :)