Feldobox borkóstoló

2017. december 9. Első napunk Tenerifén, az első igazi estém, amikor nem kattog az agyam a munkán és amikor nincs legalább ötféle teendő a "ma még elvégzendő" című listámon. Végre van egy kis időm írni arról, mi is történt velem/velünk az elmúlt két-három hónapban.

A november kétharmadát Zermattban, azon belül is java részt az irodában töltöttem. Viru ismét úton volt Amerikába, én pedig úgy döntöttem, hagyok magamnak három hetet az utazás előtt, hogy nyugodtan le tudjam zárni a projektjeimet idénre. Hát nem sikerült. És - én kis naiv - még mindig meglepődök, hogy ez kb. lehetetlen feladat. Főként, amikor az utolsó nap fél ötkor ér vissza a főnök az önkormányzattal való egyeztetésről és közli, hogy amit projektet múlt csütörtökön leadtam engedélyezésre, azt visszadobták és mellesleg át kéne terveznem egy "kicsit" ... Így maradtam bent utolsó este tízig az irodában, hogy amit lehet előkészítsek, illetve amennyire lehet, átadjak minden információt a munkatársnőmnek. Szerencsére ő egy rendkívül kedves és megértő személyiség, és tudja, ha tehettem volna, megoldottam volna egymagam. De attól még hatalmas nagy lelkiismeretfurdalás gyötört, hogy az amúgy is feszes programját még stresszesebbé teszem, mindezt az ünnepek előtt. De sajnos nem tehetek mást, mint hogy túlteszem magam rajta, és igyekszem neki legközelebb meghálálni.

Most pedig két hét utó-nászút Tenerifén, majd két hét karácsonyozás a családdal, barátokkal. Az a vicces az egészben, hogy azért tettük ekkora az utazást, mert úgy gondoltuk, sokkal kevésbé szerencsétlenebb időpont egy hónap kikapcsolódásra, mint a nyár vége. Sajnos az én esetemben ez nem jött be. :) Rájöttem, ezt sosem lehet kiszámolni, mivel tavaly, amikor Kaliforniába utaztunk, akkor az augusztus vége volt olyan, mint most a december. Valószínűleg általános érvényű szabály, hogy szabadság előtt nem ússza meg az ember az átlagon felüli mértékű stresszt sem.

Viszont ez az év olyan tevékeny és sűrű volt, hogy már úgy vágytunk a pihenésre, mint az éhező gyerek egy falat kenyérre. Persze magamnak (is) köszönhetem, hogy így alakult: elvállaltam egy ismerős lakásfelújításának a teljes körű levezénylését, egy irodatervezést, esküvőt szerveztem, elkezdtem angolozni, illetve heti kétszer edzésre járni; mindezt munka mellett. Jó érzés ugyan, hogy tudom, ha kell, képes vagyok rá és meg tudom csinálni, de önszántamból jövőre nem leszek ilyen mértékig mazochista. Szeretnék többet utazni, jó pár helyre eljutni, ami rajta van jövőre a bakancslistámon; több időt tölteni a családdal, barátokkal ééés legfőképp Viruval. Az esküvő óta olyan sűrű volt mindkettőnknek a program, hogy alig volt időnk találkozni, beszélgetni. Ezért is volt nagyon jó, hogy drága Dóritól és Lóritól nászajándékba kaptuk a címben említett feldobox - bor világa élménykupont.

Választásunk - időhiány miatt - Budapesten a Palack borbárban egy 6 tételes borkóstolóra esett. Magyar, erdélyi és felvidéki borok foglaltak helyet a sorban, 3 fehér és 3 vörös. A borok mellé egy finom sajt-, sonkatálat kaptunk ajándékba.

A borkóstoló az alábbi tételekből állt össze:

1. Hollósy pincészet - Bodzilla (Zánka)
2. Recas (Rékási) Pincészet - Királyleányka (Temesvár)
3. Tűzkő Pincészet - Chardonnay (Tolna megye)
4. Nyolcas és fia - Portugieser (Eger)

5. Aklan Pince - Syrah (Balaton felvidék)

6. Pastor Pincészet - Bistro Cuvée (Szekszárd)

Mindegyik bor egytől egyig nagyon finom volt - igaz, a sor végéhez közeledve az ítélőképességünk is jócskán alább hagyott :D -, de kettő az, ami meglepően nagyon harmonikus és intenzív volt: A fehérborok kedvelőinek nagyon tudjuk ajánlani a királyleánykát, a vörös pártiaknak pedig a portugiesert.

Az este nemcsak azért volt kellemes, mert fantasztikus borokat kóstoltunk és ismét kiszélesítettük a tudásunkat a borokat illetően, hanem mert bő négy órát kettesben, nyugodtan, beszélgetve tudtunk eltölteni.