Esztinél Zürichben

bevásárlóközpont

Mivel jól elnéztem a vonatmenetrendet, és így várnom kell még egy órát, hogy lejussak a völgybe, hogy szét tudjak nézni egy kicsit vásárolni, van még egy fél órám. A hétvégén úgyis vissza kell fognom magam, mert a sok egérkattintgatástól a vállam meg a kezem rottyon van, amire ha rájógázok/futok, nem biztos, hogy segít.

Szóval ülök a hátsómon, ismét a gép előtt - nem mintha ez jót tenne - és sztorizok egyet. Úgyis jól elvagyok maradva. Már megint, vagy még mindig? Igazából mindegy.

Irodaház

Szóval, egyből nyaralás utáni hétvégén meglátogattam Móricz Esztit és Gyuszt Zürichben. Pénteken megérkeztem, és egyből belecsaptunk az éjszakába. Eszti rábeszélt egy west coast/salsa partyra, ami Zürichtől egy óra kocsikázásra volt, az ellenkező irányba, mint amerre ők laknak. :D Nagyon jól eladta a bulit a csaj, mert igazából a salsa "szekcióban" óránként ment egy salsa szám, és mire észrevettem, hogy végre tudnék táncolni, addigra vége is lett a számnak. Azért sikerült 3-4-szer megpörgetnem magam, élveztem azt is, hogy nézem Esztiéket táncolás közben, úgyhogy jó volt így is nagyon. :)

Wohngemeinschaft - lépcsőház

Másnap kicsit nehezen kászálódtunk ki az ágyból, de aztán nagy nehezen délre indulásra készen álltunk, és elindultunk a hosszú épületlistánkkal Zürich belvárosába építészeskedni. Délután 5-kor pedig elmentünk egy Wohngemeinschaft megnyitójára, amit most adtak át. Ezek a svejciek meg vannak őrülve az ilyenekért. Olyan mintha egy kis mini faluba költözne be az ember, mert helyben van minden, iroda, bolt, doki, könyvtár, meg amit el tud még képzelni az ember, és mint egy kis mini kolónia élnek ebben az épületkomplexumban. Alapvetően nem rossz elgondolás, de emiatt a nyitottságra épül az egész, a bejárati ajtókon üveg kukucska ablak van, amit persze mindenki eltakar egy-egy függönyöcskével, és ezzel az "üvegkorlát nádkerítéssel" hatást érik el a végén.

Dupla színű vakolat

A ház maga amúgy érdekes, és szerintem szépen van kialakítva, egy saját kis belső kerttel, érdekes, dupla színű vakolattal.

Gyusz, kapd el a kamerát!

Na ezek után megfáradtan hazatértünk Esztiékhez egy jó nagy lakomára. Racletteztünk, úgyhogy terülj-terülj asztalkám volt. Jól bevacsoráztunk, közben elborozgattunk, beszélgettünk, nevettünk. Aztán folytatódott a móka, mert kitaláltuk hogy rikikizünk egyet, és ez olyannyira jól sikerült, hogy könnyesre nevetett arccal szidalmazott végig Eszti, hogy kínomban ne paskoljam még szőnyegen keresztül se a padlót, mert különben feljelentenek minket a szomszédok. :D 

Amikor épp egy megállóban voltunk,
és az új kamera nem akart leesni

Másnap reggel nem mondom, hogy a legfrissebb állapotomban, de elmentem egy kört futni. Mire visszaértem, Esztiék is felkeltek, és elmentünk hármasban az Ütlibergre. Szép hegyecske, kilátóval, rálátni a zürichi tóra és a környékre. Gyusz teljesen belelkesült az új fényképezőgéptől, amit ne mrég vettek, úgyhogy Gyusz próbálgatta a fotómasinát, mi meg Esztivel természetesen pózoltunk hozzá. 

Még a vonat indulása előtt beültünk egy kávéra két másik volt építész sorstárssal, akik szintén a környéken próbálnak szerencsét (Nóri és Ágota). Aztán felültem a vonatra, hogy vissza jussak időben a hegyre.

Nagyon jól telt az egész hétvége, nagyon élveztem Eszti és Gyusz, köszönöm szépen a vendéglátást!

Puszi Nektek.

Ütlibergi kilátóról a táj

Pózolunk Gyusznak

A szerelmetes párocska :)