Micsoda Bazár?!

Hogy véletlenül se töltsek egy hétvégét augusztusban Zermattban, gyorsan Zürich után hazarepültem. Egy a fogszabályzó miatt, másrészt meg a család miatt.

Otthon volt össznépi raclettezés Viruékkal, csak hogy két héten belül letudjam az évi raclette sajt adagomat. Másnap ebédre meg Kozicsék látogattak meg minket hazafele, mivel Villányban voltak szülinapi bulin. Így sikerült Battáékat és Kozicsékat is látni, nem csak nekünk Viruval, hanem anyáéknak is. :)

Aztán hogy a szép vasárnap jó befejezést kapjon, elrángattam Virukámat a Várkert bazár megnyitójára. Ugyan a kiszemelt tango show-ról lekéstünk, de legalább a Várkertbe se lehetett bemenni, mert igazából még mindig nem nyitott meg, mert még mindig nincs kész. I love Magyarország. :)

És minden jó ha a vége jó, mikor konstatáltuk, hogy tulajdonképpen a semmiért vánszorogtunk el a Bazárig, legalább el is kezdett szakadni az eső. Naná, hogy esernyő nélkül voltunk, mert hát minek az. Legalább a be nem fejezett építkezés miatt a villamos megállót sem találtuk, így valami pótló buszra pattantunk fel, hogy ne ázzunk teljesen bőrig, de persze sikerült a másik irányt megtalálni, így kikötöttünk a déli pályaudvarnál, ahonnan egy metró átszállással jutottunk vissza a fehérvári vásárcsarnokig. :D Huhhh.

Innen már gyalog mentünk, eső ide vagy oda. :)

Hétfőn már nem is tudom mit csináltam, de nem volt ilyen izgi, az tuti, ha már nem emlékszek rá. :) Este szokásos Chilis barátos összeröffenés, ahol gratulálni lehetett sok mindenkinek: Csabiéknak az eljegyzés miatt, Vicáéknak és Tomiéknak a baba miatt. :)

Kedden végül csak láttam valamit a Várkert bazárból, mert felráncigáltam a fiúkat (Jos, Viru) ebédelni a Várba, mivel beugrottam meglátogatni Laci bácsit, és Jánost (Csabáról sajnos lekéstem). Majd ettünk egy-egy Ruszwurm krémest (én mondtam Drága, hogy felezzünk! :)), majd rávettem őket nagy duzzogva, hogy a Bazáron keresztül sétáljunk vissza a kocsihoz.

Kettős érzelmeket váltott ki mindannyiunkból, de leginkább a fiúkból: ők nem szívlelték a corten lemezt a Várkertben. Szerintem nem rossz megoldás, van ahol jópofa és ötletes, van ahol tényleg nagyon nyers a megjelenése.

Majd kipróbáltam a pesti csúcsidőben tömegközlekedéssel kijutni a reptérre, és azt kell hogy mondjam, meglepően zökkenőmentes volt. Egy metróátszállással Köki terminál, ahonnan 7 percenként indul busz ki a reptérre. Két jegyből megúsztam, és gyorsabban kiértem, mint kocsival.

Szuvenírt természetesen ismét vittem Zsuzsáéknak, mert szegényeket ismét boldogítottam a késői érkezésemmel, korai indulásommal. Mindenkinek ajánlom a szilvás Unicumot. Én a sima unicumnak még a szagát se viselem jól, de ez nagyon jó. Remélem Zsuzsáéknak is ízlik, mert ilyet vittem nekik ajándékba. :) Mindenesetre én kellemesen csalódtam. Hát ennyi a legutolsó otthoni élmény.